Az 1848-as forradalom 171. évfordulóján tartott esztergomi ünnepség a Bottyán iskolában kezdődött, ahol a Petőfi Sándor iskola diákjai adtak ünnepi műsort. Majd Bánhidy László alpolgármester beszédében a forradalom előzményeit és fontos részleteit idézte fel, illetve többször is említette, hogy a magyar forradalom egy különleges volt, hiszen a jobbágyság, a polgárság és a nemesség egy emberként fogott össze a nemzet érdekében, félretéve minden egyéni vagy önös érdeket.

A Pro Urbe-díj átadása előtt Meszes Balázs képviselő, olvasta fel Felföldi Éva életútját. A díjat Romanek Etelka és Bánhidy László adta át a nyugalmazott belgyógyász főorvosnak.

Az ünnepség a Széchenyi téren folytatódott, ahol fanfárok hangja fogadta az ünneplőket. Majd Juhász Gyula Március idusára című versét szavalta el Baranyai Péter, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium 12. osztályos tanulója. Az ünneplő esztergomiak élén lovas huszárokkal menet indult, hogy a hagyományoknak megfelelően a szentgyörgymezői honvédtemetőben ökumenikus istentiszteleten idézze fel az esztergomi közönség a 171. év történt forradalom és szabadságharc során elhunyt hősök és áldozatok emlékét, illetve koszorúkat, virágokat helyezzen el az obeliszkeknél.

Felföldi Éva életútja

Felföldi Éva Budapesten született. Amikor édesapját az esztergomi sportrepülő gyárban alkalmazták tesztpilótának, akkor költözött a család Szent István városába. Élete, munkássága ezer szállal kötődik Esztergomhoz. Középiskolai tanulmányait a Dobó Katalin Gimnáziumban végezte. Érettségi után a gyógyítást választotta hivatásának, amelyért komoly áldozatokat is vállalt. Egy éven át a dorogi kórházban takarítónőként dolgozott, majd három műszakban segédápolói munkát is ellátott a gyermekosztályon. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1969-ben „Summa cum laude” minősítést szerzett. Az egyetemi évei alatt, Magyar Imre professzort hallgathatta, az ő hatására választotta hivatásául a belgyógyászatot. A diploma megszerzése után a pályáját a Vaszary Kolos Kórház belgyógyászati osztályán kezdte, és nyugdíjazásáig az osztály meghatározó szellemiségű gyógyítója maradt. Tudását, ismereteit mindig is szívesen osztotta meg kollegáival és betegeivel is. A kórházi munkáját a nagyfokú átélés, az alaposság, a részletekre is kiterjedő precizitás, és a betegek megkülönböztetés nélküli kezelése, ápolása jellemezte. Nagy súlyt fektetett a belgyógyászati osztályon való ténykedése során a rászorultak lelki támogatására, segítésére is, és ez több esetben az elhunyt hozzátartozóival szembeni magatartásában is megnyilvánult. A belgyógyászati szakvizsga mellett dr. Szontágh Csaba tanácsára a cukorbetegek gyógyításának specialistája lett.

Ő hozta létre Esztergomban az első diabetológiai szakrendelést. Attól, hogy ennek a területnek a környéken elismert szakértője lett, nem adta fel azt az elvét, amit egész életében gyakorolt is, nevezetesen, hogy az egész embert kell vizsgálni és gyógyítani. Ezt teszi ma is a kórház dorogi telephelyén, ahol nyugdíjazása után vállalta a környék cukorbetegeinek gyógyítását, gondozását a rá jellemző, példamutató gondossággal, humánummal és szakismerettel. Sokszor a hivatalos rendelési időt kétszeresen meghaladó ideig dolgozik „amíg a betegek igényt tartanak rám” szemlélet alapján. Tíz éven keresztül az Árpád-házi Szent Erzsébet Szakközépiskolában tanította a fiatalokat. Fontos szerepe volt a Szatmári Irgalmas Nővérek Szociális Otthonának megteremtésében is. Az átlagot meghaladó szakmai munka mellett jelentős karitatív tevékenységet fejt ki a Vaszary Kolos Kórházban és a város szociális intézményeiben.

Napjainkban is diabétesz klubbot működtet. 2000-ben Michels Antal atya, a Belvárosi templom plébánosa lett a kórház lelkésze. Az ő munkájának segítésére jött létre az a beteglátogató csoport, mely a leginkább rászoruló – gyakran hozzátartozó nélküli – szerencsétlen, beteg embertársaink látogatását, a velük való szeretetteljes beszélgetést, vigasznyújtást, bátorítást, közös imádkozást tűzte ki céljául. Ennek a csoportnak a vezetője, irányítója Felföldi Éva lett. A pszichés támogatás, a lelki gondozás mellett a bajbajutottaknak gyakran ügyes bajos dolgait is intézi, bízván abban, hogy ez is a rászorult gyógyulásának része. Ezért semmilyen ellenszolgáltatást nem fogad el, a munkát igen szerény körülmények között kell végeznie, az évek során egyre nagyobb felelősséggel és kollegiális megbecsüléssel. Személyén keresztül a szolgálat nagy elismertségre tett szert, népszerűsége egyre jelentősebb, a rászorultak igénylik személyét. Hihetetlen energiát fektetett bele ebbe a tevékenységbe. „A régiek jól tudták, hogy a test és a lélek összetartozik” - vallotta a beteglátogatás fontosságáról. Fáradhatatlanul és önzetlenül dolgozik ma is azért, hogy a kórházkápolnában hitéleti tevékenység történjen. Életének három alappillérének tartja a hitet, a családot és a hivatást – olvasható Romanek Etelka közösségi oldalán.