Az ünnepi eseményre szeretettel hívták a költő nevét viselő intézmények, civil szervezetek képviselőit, valamint az érdeklődő polgárokat.
Az Esztergomnál 1594. május 19-én súlyosan megsebesült és május 30-án elhunyt költő emléktáblájánál Koditek Pál, az Esztergom Barátainak Egyesületének elnöke köszöntötte a megjelenteket és emlékezett meg Balassa Bálintról.

Elmondta, hogy Balassa, vagy Balassi Bálint (a névről a mai napig nem derült ki egyértelműen, hogy melyik a helyes írásmód) a magyar irodalom az egyik első kiemelkedő alakja, aki rövid élete ellenére - hiszen csak 40 esztendőt élt – olyan életművet hagyott maga után, mely még hosszú időkig befolyásolta a hazai líra művelőit. Élete kalandos és végletes volt. Volt gazdag nemes, nincstelen üldözött, bebörtönzött rab, hős végvári vitéz, szerelmes költő, könnyelmű nőcsábász, humanista elmélkedő és pökhendi, önkényeskedő uraság. Mindezek mellett a vallásos és szerelmi költészet egyéni hangú, fényes tehetségű művelője volt, akitől nem állott távol a vitézi életet dicsőítése sem.

Az EBE elnöke a rövid életrajzi adatok (1554. Zólyom – 1594. Esztergom) ismertetése mellett néhány érdekességet mondott el a katona-költő életéről. Balassa Bálint előkelő, gazdag családból származott. és gyermekéveit a Felvidéken töltötte. Nevelése elsősorban anyjára, Sulyok Annára hárult, aki remek, protenstáns pap tanítókat fogadott fia mellé. Egyik nevelője Bornemisza Péter volt, korának híres prédikátora. A tehetséges ifjú felnőtt, atyjával együtt részt vett az 1572. évi pozsonyi országgyűlésen. Az egyik udvari ünnepélyen őt bízták meg azzal, hogy az egybegyűlt külföldi előkelőségek előtt bemutassa a magyar táncot, aminek igen zajos sikere volt. Az előkelő udvari életet maga mögött hagyva egy ideig az egri vitézek között élt. Itt ismerkedett meg a korabeli katonák életével. A költő kalandos élete során hol a végeken, hol az erdélyi fejedelemnél, hol a Habsburg udvarban töltötte idejét. Vagyonára soha nem ügyelt, rendszeresen adósságba verte magát. Nőügyei által hírhedté és nem kívánt személlyé vált a főúri udvarokban.
Művelt udvari ember volt, ám hiába tudott a magyar mellett még nyolc nyelven, hiába fűtötte becsvágy, hiába jelentkezett Bécsben várkapitányságért, főispánságért, fékezhetetlen természetével, kicsapongó életmódjával, önkényeskedő fellépéseivel sikerült mindenkit maga ellen fordítania. Talán életének fent említett momentumai nélkül nem válhatott volna azzá a költővé, aki a magyar reneszánsz kiemelkedő alakjává vált.
A költőt 1594. május 19-én, Esztergom ostromakor mindkét lábán ágyúgolyó vagy puskagolyó találat érte, amely elfertőződött. Kiderült, hogy nincs más lehetőség, le kell vágni a lábait. Mikor a tábori orvos hozzákezdett lábai levágásához, Balassa Vergilius sorait idézte: „Nunc animis opus est, Aenea, nunc pectore firmo”. Most van szükség, Aeneas, bátorságra és erős kebelre. Utolsó szavai a következők voltak: „Krisztus meghalt énérettem és én, hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram, a te seregedben jártam.”
Május 29-én meggyónt és másnap, május 30-án, 40 évesen távozott az élők sorából. A költő holttestét szülei mellé, a liptómegyei Hibbe község templomában temették el.

A megemlékezés végén a szervező egyesületek, az ESZC Balassa Bálint Gazdasági Technikum és Szakképző Iskola és fenntartója; valamint a MNM Balassa Bálint Múzeuma képviselői koszorúkat helyeztek el a Balassa Bálint megsebesülésének helyszínén található emléktáblánál.

Az iskola és fenttartója képviseletében Szepesi Márta igazgató asszony és Meszes Balázs, az Esztergomi Szakképzési Centrum főigazgató-helyettese, a múzeum részéről Prokopp Margit muzeológus és Dr. Horváth István címzetes igazgató rótták le kegyeletüket az emléktábla előtt.