A rendezvényen az ELNÖ, a Baráti Társaság tagjain kívül részt vett Erős Gábor Esztergom Város alpolgármestere, Spisák Balázs az ELNÖ elnöke, Kassai Zenona a Baráti Társaság elnöke, Dr. Kőrösi János és Nyíri Attila a Haladó Esztergomért Egyesület ügyvivői, valamint Salkovics Róbert, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének esztergomi elnöke.

Az összejövetelen arról emlékeztek meg, hogy október 7–9. között történt az, a Magyarország történelmét tekintve sorsfordító a csata (előbb a Duna párkányi oldalán, majd ezt követően Esztergomnál), melyben Esztergom 140 évnyi megszállás után végleg felszabadult a török uralom alól.

A párkányi ütközet előzményeként a szövetséges Habsburg–lengyel felmentő hadsereg Bécsnél szétverte a török haderőt, majd ezt követően felmentő hadjáratot indított a leigázott területek visszafoglalására. Sobieski János lengyel király a török után indult Érsekújvár és Esztergom felmentésére.

A győztes csatában, melyben az esztergomi érsek bandériumai részt vettek és amelyet egyes történészek fontosabbnak tartanak, mint az ezt megelőző bécsi diadalt, a Magyarország északi részeit megszálló török csapatok visszavonhatatlanul vereséget szenvedtek, gyakorlatilag megsemmisültek.
A megjelent ünneplőket előbb Horváth Mihályné, a Magyar-Lengyel Baráti Társaság elnökségi tagja köszöntötte, majd Hetényi Bálintné szavalta el Balassa Bálint Egy katonaének c. versét.

A megemlékezésen Csombor Erzsébet levéltáros, a baráti társaság megálmodója és megalapítója, az Esztergomi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat első elnöke mondott beszédet, aki a csata történelmi tényeinek ismertetését követően a hős egri várvédők kapitányának szavaival folytatta felszólalását.

„A falak ereje nem a kövekben vagyon” mondta Dobó István 1552-ben, de Esztergom védelme 1526-ban szintén bizonyság erre, és bizonyság erre Sobieski János élete is.
A művelt, a hadban mindig élen járó, bátor katona, karizmatikus egyénisége, katonai szaktekintélye példa volt környezete, legtöbb katonája számára, bár kétségtelen irigyei is akadtak szép számmal. A törökön aratott fényes győzelmei gondoljunk csak Chocimra (1673), vagy éppen az 1683-as hadjáratra a győztes hadvezér hírét vitték egész Európában. Nemcsak jeles kortársai, de az utókor is elismeréssel adózik katonai géniusza előtt, amelyet az 1656-1683 között, a törökök fölött aratott győzelmei vívtak ki a számára. Erős lelkierőre vall, hogy a kudarcok után is küzdeni tudott kitűzött céljaiért és lelkesíteni tudta a környezetét, ahogyan az elvesztett első párkányi csata után is tette. Keresztény hitére is utal a már kapitulált törökkel való irgalmas bánásmód és a TE DEUM a Bakócz kápolnában, a köszönet és hódolat Istennek az elnyert győzelemért.
Igen valóban példa Sobieski János számunkra, ma élő lengyelek és magyarok számára. Személyében a magyar-lengyel barátság szép példára talált. Éppen az 1683. évi hadjárat alatt, a kuruc fejedelemmel Thököly Imrével való kapcsolata, a kuruc hadaknak a távolmaradása a csatamezőktől, az osztrák udvar és a fejedelem közötti közvetítés a béke, a megegyezés elérése érdekében bizonyítja a rokonszenvét a magyarok iránt. Erről tanúskodik feleségéhez írt levele is, a sokat idézett sorok, amelyben Thökölyről ugyan nem ír rokonszenvvel, de részvét tölti el a sokat szenvedő, sok nehéz megpróbáltatást átélt a magyarok iránt.
A közös történelemben számos esemény, kiváló történelmi személyek sora, az irodalom és képzőművészet igazolják Czesław Milosz gondolatait: „A lengyelek, bárhol élnek is, bármely eszme követői is, őrzik a hagyományt, hogy a magyarokat szeretniük kell”. Tegyük hozzá a magyarokat is erre inspirálja Esztergom török uralom alóli felszabadítása, Sobieski János személye és tettei. Annak érdekében, hogy az ismereteink egymás történelméről, múltjáról jelenéről és jövőjéről gyarapodjanak, fontos újra és újra emlékeznünk. Fontos újra-meg újra megújítani közös hagyományainkat, ma már nem tűzzel és vassal, hanem inkább közös rendezvényekkel, a hétköznapok gyakran szürke, de nem lebecsülendő küzdelmeivel.”

Az ünnepség zárásaként a jelenlévők megkoszorúzták a Sobieski-emlékművet, melynek talapzatára erre az alkalomra elhelyezték Bayerné Urszula Jura, az ELNÖ 2016-ban elhunyt elnökének fényképét.