Mára feledésbe merült, de több mint fél évszázadon keresztül lázban tartotta a futballszurkolókat. Hívták többféleképpen, például Húsvéti Serlegnek vagy Húsvéti Tornának, ám ez nemigen számított, a lényeg az volt, hogy előbb csak magyar, később külföldi csapatok részvételével igen rangos négyes torna zajlott húsvét idején.

Ez az esemény a XX. század elejétől több mint 50 évig uralta a rajongók egy jelentős részének húsvéti ünnepét. Ennek keretében többnyire magyar és osztrák csapatok vetélkedtek egymással, és gyakran több tízezer néző csúfolódott össze a lelátókon. Ám nem csak a két közép-európai országban rendeztek ilyen focieseményt. Egy ilyen belgiumi torna örökké bevonulhatott volna a magyar labdarúgás történelmébe, de érthetetlen módon teljesen a feledés homályába veszett. Pedig hatalmas sikert hozott.1962-t írtak, amikor Belgium rendezett egy ilyen nagyszabású húsvéti focitornát.

A Ferencváros és az Újpesti Dózsa a bécsi Rapiddal és az Austriával harcolt ezen a hétvégén a már említett patináns sorozat keretében, így más csapatnak kellett képviselnie a magyar labdarúgást.
A választás a biztató jövőképpel rendelkező Dorogi Bányász SK-ra esett. A fővároshoz közeli település csapata ugyan az előző bajnokságban csak a legrosszabb bentmaradó helyet tudta elcsípni az NB I-ben, de úgy tűnt, hogy a focilegenda, Buzánszky Jenő munkájának köszönhetően egy ennél jobban teljesítő gárda formálódik ott.A dorogiak már egy héttel a torna előtt útnak indultak a távoli Belgium felé. Nagyhét keddjén érkeztek Brüsszelbe. Másnap átutaztak Franciaországba, Lille-be, és ott megmérkőztek a helyi (akkor másodosztályú) csapattal. A hosszú utazástól fáradt és az ottani játékvezetőtől sújtott gárda 2-1-es vereséget szenvedett.

Szégyenkeznie emiatt nem kellett, mert a 85. percben még 1-1 volt az állás, amikor egy jogtalan 11-est kapott a hazai csapat.
Miután ezt Ilku István nagy bravúrral védte, a játékvezető megismételtette. Kis túlzással addig rúgatta, míg gól lett. Ez csak barátságos mérkőzés volt, a két tétre menő találkozóra húsvétkor került sor. Húsvét vasárnapján a Dorog Brüsszelben egy bécsi csapattal játszott. Ez az osztrák főváros azon játékosaiból verbuválódott, akik nem fértek be az Austria Wien és a Rapid hétvégi keretébe, hiszen ezek a csapatok a bécsi Húsvéti tornán küzdöttek. Itt érdemes megjegyezni, hogy a nagyszombati bécsi meccseket 55.000 néző látta a Práterben, míg a húsvét hétfői pestieket 35.000-en a Népstadionban. Akiket nem neveztek azokra a találkozókra, továbbá más Bécsben játszók alkották a Dorog ellenfelét a belgiumi Húsvét Kupán.

Ott is összejött 16.000 néző és a találkozóról maga az edző, Buzánszky Jenő tájékoztatta a magyar közvéleményt.Ebből a tudósításból derül ki, hogy a Dorog végig jobban játszott, és megérdemelten a győzött 1-0-ra. Az 50. percben született a gól: Csóri László beadását Monostori Tivadar 6 méterről lőtte az osztrák csapat kapujába. Ezt követően a hajráig nem forgott veszélyben a győzelem, a 85. percben viszont Ilku bravúrral védte Koller 11-esét. Így jutott a Dorog a másnapi, antwerpeni fináléba. A másik mérkőzésen lényegesen több büntető volt.

Ám mielőtt erre rátérnénk, említsük meg, hogy kik játszottak ott. A házigazdának számító Antwerpen a Bayern Münchennel találkozott. A rendezők nyilván ezt a mérkőzést tervezték finálénak, de mivel az elődöntők párosítását sorsolták, így ez itt jött össze. A Bayern akkor még korántsem volt olyan világverő csapat, mint mostanában, de mivel azt az NSZK-t képviselte, mely megnyerte az '54-es vb-t, az '58-ason pedig az elődöntőig jutott, így elsőszámú esélyese volt a trófeának.

Az Antwerpen és Bayern München 1-1-es döntetlent játszott, és a szervezők egy akkor érdekesnek és szokatlannak számító játékelemmel döntötték el, hogy ki kerüljön a fináléba: mindkét csapat játékosai 5-5 büntetőt rúgtak. Akkoriban még nem nagyon létezett ez a párbaj, elég csak arra gondolni, hogy hat évvel később, az Európa-bajnokság elődöntőjében a szovjet-olasz 0-0-ás mérkőzés után pénzfeldobás döntött a győztesről.

Vagyis a belga rendezők jócskán megelőzték a korukat, bár még túlzottan nem volt kitalálva a rendszer, ugyanis a bajorok mind az öt 11-est berúgták, a házigazdák viszont csak egyet. Így játszhatta a Húsvét Kupa döntőjét a Dorogi Bányász és a Bayern München. A magyarok elődöntőbeli ellenfele egy kicsit alkalmi társulat volt, ám a döntőbeli korántsem!

A Bayern egy összeszokott, remek csapattal állt fel,
a tagjairól majd később külön is szó lesz, de előtte a legendás döntőről. Az antwerpeni mérkőzésen 15.000. néző előtt ezekben az összeállításokban játszott a két gárda:

Dorog: Ilku - Fellegi, Lakat, Fodor – Fürtös (Pálmai a szünetben), Prohászka – Oláh, Surányi, Monostori, Kertes (Láng a 78. percben), Csóri.
Bayern München: Kosar -Tietz, Kupferschmidt, Olk - Borutta, Glesemann- Rockenwagner, Thimm, Ohlhauser, Grosser, Ostner.

A mérkőzés hamar eldőlt: a 14. percben Kertes László szép egyéni akció után talált a Bayern kapujába. Ezt követően is volt az első félidőben Kertesnek egy nagy helyzete, Monostori pedig a felsőlécre bombázott.

A játékrész hajrájában a nyugatnémetek rövid idő alatt öt szögletet is rúgtak, de egyenlíteniük nem sikerült. A második félidőt inkább a bajorok uralták, de Ilku Istvánnak ezen a mérkőzésen sem kellett kiszednie a labdát a kapujából. Így a Húsvét Kupát kapott gól nélkül nyerte a magyar csapat. Mivel a bronzmérkőzésen az Antwerpen 5-1-re legyőzte a bécsi gárdát a torna végeredménye ez lett:

1. Dorogi Bányász SK
2 .Bayern München
3. Antwerpen
4. Bécsi válogatott

A Dorog akkori játékosai közül Ilku István és Monostori Tivadar az 1958-as és 1962-es világbajnokságon is tagja volt a magyar válogatott keretének.
A klub egyébként is akkor élte virágkorát, mert a Húsvét Kupa megnyerése utáni szezonban a bajnokságban a negyedik helyen végzett. Öt fordulóval a vége előtt csak egy pont hátránya volt a listavezető, majd később bajnoki címet szerző Ferencvárossal szemben.

Az 1962-es húsvéti diadal értékét az teszi óriásivá, ha megnézzük, hogy milyen sikereket értek el az akkor legyőzött Bayern München focistái pályafutásuk során. A Húsvét Kupa döntőjében szereplő 11 német focista közül hat (Kosar, Kupferschmidt, Olk, Borutta, Grosser, Ohlhauser) is tagja volt az 1966-ban Német Kupát nyerő Bayernnek. Sőt, Fritz Kosar és Rudolf Grosser kivételével mind kulcsemberek voltak abban a szezonban.

Fotó: Arcanum