Rácz Tibor Ákos kurátor, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának (PMMI) régésze az MTI-nek elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, a PMMI és a Balassa Bálint Múzeum szervezésében útjára induló vándorkiállítás a három intézmény legszebb tárgyaiból, újdonságaiból és különlegességeiből nyújt reprezentatív válogatást, bemutatva a Magyarország középkori hatalmi központjához tartozó régió történetét, a török kort lezáró háborúkig tartó színes életét és a három eltérő arculatú várost.

„Az Árpád-kori Magyarország városias településeinek jelentős része a Duna mentén alakult ki” – mutatott rá a szakember.

A hajózást, kapcsolattartást, távolsági kereskedelmet, halászatot lehetővé tevő folyó volt az ország egyházi és világi közigazgatási központjainak létrejöttét meghatározó egyik legfontosabb településformáló erő. Esztergom, Visegrád és Vác kialakulásához, fejlődéséhez különböző tényezők és történeti események járultak hozzá, életútjuk egymással összefonódott, bár jogállásuk és népességük összetétele eltérő volt, és virágkoruk is más-más korszakra tehető.

A 10. századtól a 17-18. század fordulójáig tartó időszak tárgyaiból, régészeti emlékeiből és művészeti alkotásaiból egyszerre bontakozik ki a régió és a korszak – benne a három Duna menti város – jellegzetessége és sajátossága. A Tragor Ignác Múzeum görög templomában kiállított tárgyak között olyan különleges, országos jelentőségű darabok találhatók, mint a váci vár 1998-2002-es ásatásain előkerült román kori keresztelőmedence, amely a szakemberek számára is újdonság vagy a szintén Vácról, a belvárosból származó, firenzei mester alkotta reneszánsz terrakotta dombormű.

„A tárlat megjeleníti elődeink folyóhoz köthető hagyományos életmódját is, a dunai hajózás és halászat sajátosságait” – emelte ki a kurátor.

A legifjabb látogatókat a tablók alján elhelyezett kölyöklexikon segíti az eligazodásban. A Dunakanyar a középkorban címet viselő kiállítás Vác után Szentendrén, Visegrádon és természetesen Esztergomban mutatkozik be.