A kiállítás megnyitóján dr. Alberti Péter, Esztergom Megyei Jogú Város alpolgármestere mondott beszédet. Fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy Esztergom és a fotóművészet már nagyon régen egymásra talált. Utalt Beszédes Sándorra (1831-1889), aki Esztergom város képviselőtestületének tagja volt. Beszédes Sándor 1873-ban érmet nyert a Bécsi Világkiállításon, egy „fényfestésnek” nevezett kőnyomatos sokszorosítási eljárással. Nevéhez fűződik az 1876-os árvíz- és a főszékesegyházi műkincsek fényképfelvételeinek elkészítése. Az esztergomi fotográfia történetét gazdagította portréival Albrecht Ferenc a XX. század elején, vagy Martsa Alajos (1910-1979), aki Albrecht Ferenc tanítványa volt. Martsa Alajos 1937-ben Esztergomban egy olyan portréműtermet nyitott, amely művészeti- és szellemi műhellyé tudott válni. Kertész André (1894-1985) fotóművész pedig frontkatonaként készített felvételeket, amikor egy sebesülés után ápoltként került Esztergomba. 1917-ben az esztergomi uszodában készítette el híres „víz alatti úszó” fotóját egy katonatársáról, de nagyon ismertek az esztergomi romákat ábrázoló, nagy hatású alkotásai is.

dr. Alberti Péter kiemelte, hogy amikor Balla András fotóművész életművéről beszélünk, az 1970-es évektől általa szervezett Esztergomi Fotográfiai Biennálé, a fotózás mindössze 200 éves történetéből egy jelentős szeletet, 46 évet ölel fel. A STB (Sipeki Gyula, Tamási Péter, Balla András) csoport képviselte társadalomkritika jelentette a kádári szürkeség áttörését, ami jelentős változást hozott a modern magyar fotóművészetben, egyúttal helyet vívott ki a fotóművészetnek a korszak akkor politikailag erősen szabályozott művészeti életében.

Féner Tamás, Kossuth-díjas fotóművész megnyitóbeszédében előtérbe helyezte, hogy a kiállításon bemutatott kézműves technikák használata kiemelt szerepű napjainkban is. A digitális technika demokratikussá tette a fotográfiát, ma szinte mindenki készít fotókat. Féner Tamás feltette a kérdést: „Akar-e a művészet vagy a fotográfia demokratikus lenni?” A művészet - ide értve a fotográfiát is - elsajátítása és művelése aktív folyamat, fáradtságos munkával jár. Egy fotó elkészítéséhez régen számos szakmát ismerni kellett, például optikai- vagy kémiai ismeretekre is szükség volt. Meg kellett fontolni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor elkészítheti a fotográfus a képet, különben üres géppel áll a lehetőség előtt. Ezért aztán a fotó soha nem lehet mennyiségi kérdés, hanem lényeget érintőnek kell lennie. A digitális fotográfia az ellenkező utat diktálja: Készíts korlátlan számú képet, aztán majd kiválasztod a megfelelőt.

A megnyitóbeszéd kitért arra is, hogy a MANU-TÍPIA, azaz a kézzel készített fotó egy minőségi garancia, hiszen ember készíti embernek. Az eredetiség az, ami számít, függetlenül attól, hogyan érik el. - fejtette ki Féner Tamás.

A megnyitó alkalmából a Kulturális és Innovációs Minisztérium által felajánlott fődíjat Varga Tamás fotóművésznek ítélte oda a zsűri, a díjat dr. Alberti Péter, Esztergom Megyei Jogú Város alpolgármestere adta át. A Magyar Művészeti Akadémia biennálé-díját Baráth Gábor fotóművész kapta, a díjat dr. Buglya Sándor tagozatvezető, filmrendező, producer, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja adta át. A Neuzer Kerékpár Kft. által felajánlott díjat, egy nagy értékű kerékpárra szóló utalványt Síró Lajos fotóművész nyerte el, melyet Gál András fotóművész, az idei biennálé művészeti vezetője adott át. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját Bakody Máté fotóművész érdemelte ki, a díjat Hupján Attila, a MAOE fotóművészeti tagozatának vezetője adta át. A Magyar Fotóművészek Szövetségének díjazottja Liszi Renáta fotóművész lett, a díjat Ballagó Márton a szövetség titkára adta át. Esztergom Megyei Jogú Város díját Fiala de Gábor fotóművész nyerte el, az esztergomi Szent István Strandfürdő díját pedig Adorján Attila fotóművész kapta.

A kiállításon 52 művész, 126 kézzel készített alkotását láthatja a közönség, mely kiegészül a zsűritagok - Balla András, Balla Gergely, Baksai József, Gál András és Seres Géza - munkáiból álló válogatással. A kiállításon láthat a közönség például fémlemezre készült dagerrotípiákat, fényérzékeny anyagra készült fotogramokat, lyukkamerával (camera obscura) készült munkát, cianotípiákat, heliogravürt és olyan technikákat is, amelyek kísérleti jelleggel jöttek létre. Ez a sokféleség, ez a kísérletező arculat az, ami jellemezi az Esztergomi Fotográfiai Biennálé eddigi létezését és remélhetőleg a továbbiakban is lesznek olyan művészek, akik felfedezik benne az értéket és tovább fogják adni a MANU-TÍPIA és a kézműves fotókészítés technikáit a jövő nemzedékeknek.

Mécses Éva Hilda művészettörténész