Imádom ezt az időszakot, minden kliséjével együtt. Legyen sötét és a sötétben legyen sok fény! Még annál is több! Legyen hozzá hideg, hogy végre forral bort kívánjak, és lássam azt párállani a csészém felett. Legyenek árusok a téren, lehessen olyat enni a barátainkkal, de akár egyedül is, kinn az utcán, vagy a téren, amit az évnek csak ebben a szakaszában lehet.

De azért ott motoszkált bennem az első pár nap után, hogy az adventi street felhozatalból milyen jó lenne valami újat, valami izgalmasat, valami fogamra valót kipróbálni. És kérem találtam egy helyet, ahol úgy tűnt első blikkre, hogy érdemes próbálkoznom.
A Bistro 42 kitelepült az utcára Street 42 néven. Hm… Bajom nem lehet, ha beugrok és harapok valamit a forró borocskám mellé. Barátnős ebédeken, vagy a párommal jártunk már a Bistroban, és eddig nem ért csalódás, így reményekkel telve vágtam bele az esti séta utáni ráérős válogatásba. Még jó, hogy ráérős volt az időm. Először is a forralt borom mellé, mert az nem maradhatott el, rögtön kértem egy sütőtökös-kardamomos lattét. Csak, hogy a napi folyadékbevitel ne sérüljön. De már kinéztem, hogy legközelebb pezsgőzni, illetve habzó borozni fogok, méghozzá egy kevéssé ismert eljárással készített hazai PÉT-NAT-ot terveztem megkóstolni. Vagy többet is.

Tavaly a hurkás bukta volt a kedvencem, amit addig sehol nem kóstoltam. Gondoltam, na végre most biztosan az egyik választás valamelyik lesz. Ám az étlapot olvasgatva (a forralt boros pohár párája fölött) csupa új „street foodot” találtam. Egy nagy sóhaj után arra jutottam, hogy hurrá! Ezt kívántam, ezt kaptam.

A gulyáslevest – bár angus marhából főzték –későbbre halasztottam, mert az almáspite levesre most jobban kíváncsi voltam. Mellé szalontüdőt kértem, apósom kedvencét, pedig nagyon izgatta a fantáziám a paprikáskrumpli polippal is. A leves olyan volt, mint nagyanyám örökké legjobb és utánozhatatlan almáspitéje – folyékonyan tálalva. Hihetetlen, de így is működött. A fahéj, szegfűszeg, kardamom, vanília és talán szegfűbors, hazai alma elegyét kóstolva azt kívántam, hogy a mesebeli terülj-terülj asztalkám ide jöjjön, de azonnal, mert ezt nem lehet megunni. Apósom kedvencére pedig bármikor befizetnék. Most az utcai változat kovászos serclivel érkezik, de így is hibátlan, sőt! - tunkolni is lehet.

Mire kigombolt kabáttal hazaértem, a párom közölte, hogy legközelebb ő is jön. Nem árultam el neki, de dupla az öröm, így legalább az övét is megkóstolhatom. A következő alkalomra bejelentkezett a teaimádó barátnőm is a higanymozgású ikreivel együtt. Azt mondta, hogy az ikreknek azonnal megrendeli a pillecukros, tejszínhabos forró csokit, mert nyugodtan szeretné élvezni az egészséges sült gyümölcsös teáját. Kraken rummal. Na persze...

A Street42 adventre megálmodott fogásainak teljes kínálatát nem sorolnám fel, de annyit mondhatok, hogy nem éri meg kihagyni. December végéig kipróbálhatjátok. És ha fázósak lennétek, a teraszon a fűtött iglu sátorban akár szánkón ülve is élvezhetitek a telet.
A Street42 péntektől vasárnapig tart nyitva 16-22 óra között.
Azt mondják, hogy várnak szeretettel. Nem tudom cáfolni. Egyszerűen így van!