A magyar vízkészletekkel látszólag minden rendben van, gondoljuk sokan, hiszen köztudomású, hogy az egy főre jutó teljes megújuló vízkészletünk európai viszonylatban is magasnak számít a 11 ezer m³/fő/év-es mutatóval. Ám ha a fejenkénti belső megújuló készletet nézzük – ami általánosan elfogadott az egyes országok vízgazdagságának jellemzésére – akkor csak 600 m3/fő/év értéket kapunk, amivel már a vízhiányos országok közé kerülünk.

Az éghajlatváltozás és a rossz vízgazdálkodási gyakorlatok következtében már kézzelfogható időn belül veszélybe kerülhet vízellátásunk.

Ivóvízellátásunk túlnyomó részét, hozzávetőleg a 96 százalékát a felszín alatti készletek biztosítják, ám a mezőgazdasági, ipari és egyéb vízhasználók megnövekedett igénye, melyek részben szintén ezt a vízkészletet használják, veszélyeztetik az ivóvízbázis mennyiségének hosszú távú fenntarthatóságát.

Az ország több területén, így például a Duna-Tisza közti hátságban vagy a Nyírségben ráadásul a talajvízszint jelentős csökkenése mutatható ki. Ez a folyamat a természeti tényezőkön kívül az emberi beavatkozásra vezethető vissza. „Az európai vízfelhasználásnak úgy a feléért a mezőgazdaság felel, mellette a feldolgozóipar, a bányászat és az energiatermelés szerepel a fő fogyasztók között.” - írja a növekedés.hu.

Az ország nagy része csapadék-hiányos terület, ahol a kevés mennyiségű csapadékot évszázadokon át a folyók árterei, valamint a mellék- és holtágak által biztosított vizek ellensúlyozták. Ezt a hatást a XIX. században megindított folyószabályozások majdnem teljesen kiiktatták, emiatt jelentős területek váltak vízszegénnyé. A Homokhátságot - amely az ország tizedét teszi ki – a mért adatok alapján már 2019-ben félsivatagnak minősítették. Itt az 1970-es évek óta 2-5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol tízméteres csökkenést is mértek, emiatt ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a Homokhátságot félsivatagos övezetbe sorolta.

Forrás: OMSZ

Magyarország kitettségét ráadásul az is növeli, hogy a nagy folyóink nem nálunk erednek, a folyóvíz 95%-a határon túlról származik, ehhez még hozzájön az is, hogy a hazánkból kilépő folyók az ideszállított mennyiségnél összesen 6 km3-rel többet visznek ki az országból. A belső, megújuló vízkészleteink nagysága pedig elenyészőnek mondható.

Elkerülhetetlen, hogy a közeljövőben alapverő változások lépjenek életbe vízgazdálkodásunk tekintetében, amely ma az árvizek, belvizek gyors elvezetésére van berendezkedve, a megtartás, hasznosítás nem lényegi eleme. Több tényező mellett ennek a gyakorlatnak következménye, hogy az ország jelentős mennyiségű vizet veszít évente, azaz szárazodik. Kulcsfontosságú lenne továbbá az ivóvízbázist nagymértékben csökkentő ágazatok működésének törvényi szabályozása, valamint megfelelő erőforrás biztosítása a folyóink, tavaink és vizesélőhelyeink védelmére. A klímaváltozással és a nem kelően átgondolt vízgazdálkodásal összefüggő vízhiány, ha csak nem történik határozott előrelépés, komoly problémává nőheti ki magát a jövőben.

Borítókép: Illusztráció