Ártatlannak vallotta magát a Budaörsi Járásbíróságon kedden megkezdődött perben az a nő, aki autójával tavaly nyáron Érden elsodort egy ikerbabakocsit, és ezzel két kisgyermek halálát okozta.

A 63 éves H-né T. C. vallomásában azt mondta: nem érti, hogyan történt a baleset, a véletlenek összejátszásáról lehet szó, mert bár az ütközés előtt elvakította a felbukkanó nap, utána kitisztult a látása, mégsem észlelte a babakocsit és az asszonyt, aki tolta.
A Budakörnyéki Járási Ügyészség halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat. A vádirat szerint tavaly június 18-án este a helybeli nő autójával elsodorta az úttest jobb szélén a babakocsit, amelyben egy három hónapos ikerpárt tolt az édesanya. A gyerekek az út melletti füves földre zuhantak. Egyikük a baleset napján, a másik pedig két nap múlva halt meg a kórházban.
Az ügyészség képviselője a vádirat ismertetésekor Liziczay Sándor bíró előtt azt mondta, hogy a vádlott a Törökbálinti út felől a Szövő utcán át tartott hazafelé, amikor az emelkedő mögül előbukkanó nap korlátozta őt a vezetésben, ennek ellenére nem csökkentette autója sebességét. A vele ellentétes irányban az ikergyermekeit egy babakocsiban toló édesanya bízott abban, hogy a közeledő gépkocsi kikerüli őket, majd amikor érzékelte, hogy nem számíthat erre, hirtelen a füves-tujás padkára rántotta fel a babakocsit. E mozdulat közben történt az ütközés.
"Ha az autója utasterére figyelő vádlott időben észlelte volna a babakocsit, illetve ha körülbelül 30 kilométer/órára mérsékelte volna járműve sebességét, elkerülhető lett volna a baleset" - fogalmazott a vádhatóság képviselője.
A bíró kiküldte a teremből az áldozatok szüleit - akiket pénteken hallgatnak meg -, majd a vádlottat kérdezte.
A nyugdíjas közgazdász vallomásában azt hangsúlyozta, hogy teljesen üres volt a Szövő utca azon a hétfő estén, amin csodálkozott is, a babakocsit toló anyát és a mögötte haladó apát sem látta.
"Az emelkedő előtt hirtelen felbukkant a napkorong, ami másodpercekre elvakított, így automatikusan fékeztem, és lehajtottam a napellenzőt is" - idézte fel. Azt mondta, fokozatosan nyerte vissza a látását, de mindvégig erősen az útra és a jobb oldalra figyelt. Állítása szerint nem sokkal ezután, már jó látási viszonyok közepette egy csattanást-súrlódást hallott, amit nem értett (talán egy szemeteszsák lehetett, gondolta), így fokozatosan lassítva megállt, kiszállt, majd hátrébb ment. Ekkor vette észre a két kisgyermeket a tuják előtt a földön, mellettük a síró anyát és az őt vigasztaló apát. A vádlott kitért arra, hogy a gyermekek nem sírtak és sérülést sem látott rajtuk. A mentőket és a rendőrséget egy arra autózó nő hívta - tette hozzá.
"A kocsim bal kereke a felező mellett, jobb kereke a járdától körülbelül 1,3-1,4 méterre lehetett (…), szerintem a tuják mögül tolhatták ki a babakocsit" - vélekedett vallomásában a nő, aki a bíró kérdéseire válaszolva cáfolta, hogy vezetés közben az utasteret figyelte volna.
"A mai napig nem értem, hogyan történhetett ez" - ismételte többször is. H-né T. C., és vétlennek vallotta magát a gázolásban, amely után sokkos állapotba került, megjegyzése szerint ezért nem tett azonnal érdemi vallomást.
A per tanúk meghallgatásával folytatódik, a vádlott szabadlábon védekezik.