Nagy port vert fel Párkányban az elmúlt napokban, hogy ismét napirendre került Ludovít Stúr szobrának felállítása a Duna-parton. A kezdeményező Matica Slovenská nevű szervezet szerint erre büszkének kellene lennie a városnak és értetlenségük mellett rosszallásukat fejezték ki a szobor felállítását ellenző hangok miatt.

Ami ennél azonban sokkal érthetetlenebb, hogy a Stúr után Stúrorvonak elnevezett város az 1991. novemberében tartott népszavazás alapján már nem is viselhetné a Stúrovo nevet: az érvényes és eredményes referendumon a szavazók több mint 87 százaléka arról döntött, a város visszaveszi a Parkan nevet és annak magyar megfelelőjét, Párkányt.



A nagypolitika azonban nem hagyta ennyiben, ennek és a Dél-Szlovákia elvesztését vizionálóknak köszönhetően a nép döntésével szemben – Európában szinte egyedülálló módon! – Párkány továbbra is Stúrovo maradt.
Ebben nagy szerepet játszott már akkor is a Matica Slovenská, amely egy korabeli újságcikk szerint „több befolyásos politikussal tárgyalt annak érdekében, hogy lépések történjenek a dél-szlovákiai községek, városok tömeges átnevezésének megakadályozására".



Ezek a lépések – ezek szerint – igen határozottak voltak, és úgy tűnik mostanra elérkezettnek látják az időt arra, hogy az érvényes népszavazás eltusolása után szobrot állítva betonozzák be a Stúrovo városnevet, amelyet egyébként az itt élők megkérdezése nélkül „adományoztak” a városnak egy 1948. június 11-én kelt belügyminisztériumi határozatban.

A mostani szoborállítás kérdése azonban ismét felveti jogosan azt, hogy vajon jogszerűen söpörték-e a szőnyeg alá a 27 évvel ezelőtti népszavazás kötelező(!) eredményét? Felveti továbbá azt is, hogy vajon ma is érvényes-e a referendum eredménye (annak kellene lennie), s hogy a jelenlegi városvezetés akarja-e, tudja-e érvényesítani a párkányiak akaratát?
S végezetül felmerül, hogy amennyiben az itt élők úgy döntöttek, hogy megköszönve az 1848-1991 közötti „megtiszteltetést”, Stúrovo helyett a Parkan nevet választják, akkor van-e jogosultsága a most szorgalmazott szoborállításnak?

A módszerek mindenesetre nem változtak: 1948-ban, 1991-ben és most, 2018-ban is „föntről” intézik az itt élők ügyeit – ha hagyják.

A cikkben használt sajtódokumentumok itt érhetőek el.

B.K.