Kontsek Ildikó, a múzeum igazgatója, a kiállítás kurátora az MTI-nek elmondta: a Sankt Pölten-i egyházmegyei múzeumban 101 műtárgyat állítanak ki. Ezek túlnyomó többsége a Keresztény Múzeum tulajdona, de néhány tárggyal képviselteti magát a tárlaton Esztergom további három egyházmegyei gyűjteménye, a Főszékesegyházi Kincstár, a Főszékesegyházi Könyvtár és az Esztergomi Hittudományi Főiskola könyvtára is.

A múzeumok ritkán kapnak rá lehetőséget, hogy ilyen átfogó kiállítással mutatkozhassanak be külső helyszínen, így a Keresztény Múzeum történetében is egyedülálló a Sankt Pölten-i tárlat, amely a legrégebbi anyagoktól egészen a kortárs alkotásokig a teljes gyűjteményt, a múzeum sajátosságait és sokszínűségét is bemutatja - mondta a múzeumigazgató.

Az október végéig látogatható ausztriai kiállítás többé-kevésbé követi az esztergomi múzeum állandó kiállításának felépítését. Első állomása a középkori magyar, osztrák, német és németalföldi művészetből válogat. A kiállított tárgyak között szerepel két 1494-es táblakép a Keresztény Múzeum számára kiemelten fontos garamszentbenedeki emlékcsoportból.

A második kiállítási térben az itáliai művészet alkotásai szerepelnek a 14. századtól a barokkig. Ezek közül a legismertebb a Lány az egyszarvúval című kép, amely egy lombard festő alkotása a 15. századból.

Ezt követi az osztrák és német barokk, majd a 19. századi osztrák és magyar keresztény művészet bemutatása, végül van néhány 20-21. századi magyar műtárgy.

A kiállításnak lesz egy iparművészeti része is, amelyen egyebek mellett két reneszánsz fali kárpit és 15 népi és úri hímzés szerepel a 18. és 19. századból - ismertette Kontsek Ildikó.

Esztergom városát, illetve a főegyházmegyét külön egységben mutatják be: metszeteken, festményeken jelenítik meg az esztergomi vár történetét, a bazilika építését vagy éppen átadását. A főegyházmegye bemutatását célozzák a kiállításra kivitt régi szertartáskönyvek, valamint egy kánonjogi kiadvány is.

Az esztergomi Prímási Palotában található múzeum történetét ismertetve az igazgató felidézte: az első kiállítást 1875-ben nyitotta meg Simor János esztergomi érsek, aki már győri püspökként gyűjtötte saját korának vallásos tematikájú alkotásait. Esztergomi érsekként gyűjtőmunkája kiegészült az egyházmegye templomaiban még fellelhető, de már használaton kívüli középkori emlékek felkutatásával. Így került a múzeumba az eredetileg a garamszentbenedeki bencés kolostorban a nagyheti szertartások során használt úrkoporsó vagy MS mester selmecbányai passióképe. Simor János ezek mellet a 19. században divatos és még viszonylag könnyen megvásárolható itáliai reneszánsz festményeket is szép számban vásárolt a múzeum számára.

A múzeumalapító Simor János gyűjteményét tovább bővítette Ipolyi Arnold nagyváradi püspök. Neki ugyanis volt egy középkori magyar táblaképeket, 14–15. századi olasz, német és németalföldi festményeket is tartalmazó értékes gyűjteménye, de nem volt múzeuma. 1886-ban bekövetkezett halála előtt Ipolyi Arnold úgy végrendelkezett, hogy amennyiben nem jön létre múzeum Nagyváradon, az ő gyűjteménye is kerüljönEsztergomba. Utódjának nem volt szívügye a múzeumalapítás, az első világháború végén, 1918-ban pedig a nagyváradiak szerették volna elmenekíteni a közeledő román hadsereg elől a gyűjteményt, ezért vagonokba pakolták és Esztergomba szállíttatták. A háború után a román állam pert indított az Ipolyi-féle gyűjteményért, a pert azonban 1926-ban a magyar állam nyerte meg, így az Esztergomban maradhatott.

Ugyanebben az évben került a Keresztény Múzeum tulajdonába a San Marco-gyűjtemény, miután Anna Mileva grófnő, Guilio San Marco herceg özvegye a múzeumnak adományozta férje hagyatékát. A San Marco-gyűjtemény főleg iparművészeti tárgyakból áll, része egy porcelán- és egy szelencegyűjtemény, ötvöstárgyak, valamint itáliai barokk festmények is találhatók benne.