Születésének ötvenötödik évfordulója lesz idén Bubik Istvánnak, ennek tiszteletére Bubik István-emlékévet tartanak az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban – jelentette be Pindroch Csaba színművész múlt csütörtökön a Class Kultúra című rádióműsorban. Pindroch Csaba a gimnázium öregdiákja, miként a 2004. november 28-án balesetben elhunyt Bubik István is az volt. Az iskola falai közül sok színész került ki, többek között itt végzett ifjabb Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Velenczey István, Láng József, Andrássy Máté, továbbá Vavrinecz Béla zeneszerző is, akit több munkája köt a színház világához.

Az esztergomi ferences gimnáziumban alapítása, 1931 óta létezik színkör, ami nem meglepő: már a rendalapító, Assisi Szent Ferenc életében fontos volt az, amit az ókori görög filozófia és esztétika úgy nevezett, hogy mimézis – mondta el az MNO-nak Tokár János, a gimnázium igazgatója. (A mimézis fogalma a valóság külső és belső formáinak, tulajdonságainak utánzását jelenti.) Az olaszországi Grecciót 1223 karácsonya óta azért hívják ferences Betlehemnek, mert a világ első betlehemes játékát Szent Ferenc itt tartotta.

„A ferences misztériumdrámák nagyon híresek, az iskola életében magától értetődő, hogy a színház jelen van. Már a harmincas évektől vannak fotográfiáink a diákelőadásokról, amelyek sokszor háromfelvonásos, klasszikus nagy színművek voltak”.

A színház hagyománya azóta is élő az esztergomi ferences gimnáziumban. Az egykori első évfolyam (a mostani kilencedikesek) diákjai betlehemes játékokban léptek-lépnek fel, a következő évfolyam tanulói vígjátékban, vidámabb darabban kapnak szerepet, míg a harmadikosok (tizenegyedikesek) komoly drámákban lépnek fel. Bubik István, aki 1972-től 1976-ig volt a gimnázium diákja, ekkor tűnt fel T. S. Eliot Gyilkosság a katedrálisban című művében. Tanárai rögtön meglátták benne a tehetséget, biztatták, terelgették a színészi pálya felé.

„Bubik István kicsit nyugtalan, nagyon dinamikus egyéniség volt, gimnazistaként három évig ismertem” – mesélte Tokár János.

„Nevelőtanára, István atya fegyelmezett életre nevelte, ennek is köszönhető, hogy komolyan gondolkodó felnőtt emberré vált. Bubik István szinte évente felkereste az iskolát ünnepi alkalmakkor: úgy tartotta, hogy a Himnuszt és a Szózatot sehol máshol nem éneklik olyan szépen, mint nálunk. Több öregdiák kérése volt, hogy az iskola színköre vegye fel a nevét, ami nagy megtiszteltetés volna az iskolánknak. Az öregdiákok találkozója április végén lesz, annak ez lesz a témája, most ennek az előkészületei folynak”.

Pindroch Csaba is a gimnáziumban már bontogatta szárnyait.

„Elsősként egy betlehemes játékban szerepeltem pásztorként, mindenki nevetett rajtam. Akkor kezdtem megérezni, mi a közönség és mi az igényes szórakoztatás és ez mennyire boldoggá tesz. Ugyanakkor az iskolával havonta Pestre jártunk színházba, gyakran a Nemzeti Színházba, ahol Bubik István nyolc-kilenc főszerepet játszott. Színészként, emberként is példakép: a hitét, a magyarságát, az értékrendjét midig megőrizte. Nagyszerű embert veszítettünk el benne”.

A frankás összetartás ereje

A ferences diákok, a frankások – legalábbis húsz-huszonöt évvel ezelőtt – sokat hallhatták a „derűs egyszerűség” kifejezést. A fogalom Pindroch Csabával való találkozásunkkor újra megtelítődött tartalommal: „az öregdiákok bármikor, ha találkoznak – akár ismerték egymást, akár nem –, azonnal megtalálják a közös hangot. Mintha a Holdon találkoznánk: se álarc, se megjátszás. Az iskola összetartó ereje a legkülönfélébb kunsztokat hozza ki az emberből”.

A cikkhez tartotó videók ITT - mno.hu