Nemzeti függetlenség, felelős kormány, nemzeti bank és saját honvédség, egyebek közt mindezekre adott lehetőséget a reformkor nagyjainak Magyarországon a 19. század közepén, Európán végigsöpörő forradalmi hullám. 1848. március 15-én a Pilvax kávéházban összegyűlt reformer fiataloknak köszönhetően mindezek mellett egy nap alatt megszületett a szabad magyar sajtó, a Tizenkét pont, melynek örökérvényű bevezetője: „Legyen béke, szabadság és egyetértés” máig, kortól és politikai helyzettől függetlenül érvényes.

Forradalom és szabadságharc dicső kezdete
1848. március 15-én reggel a pesti Dohány utca és Síp utca sarkán, Petőfi Sándor és felesége bérelt lakásában találkozott Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula, akik megszerkesztettek egy kiáltványt, amely a 12 pontot is tartalmazta. A társaság ezt követően a Pilvax kávéházba ment, ahol Jókai Mór felolvasta a nyilatkozatot, Petőfi Sándor pedig elszavalta a két nappal korábban írt Nemzeti dalt. Tíz-tizenötfős fiatalokból álló csoport gyűlt köréjük, majd együtt az orvosi egyetem épületéhez vonultak, ahol újra elhangzott a Nemzeti dal és a kiáltvány.

A csoport az Egyetem utcán vonult tovább, ahol már majd négyszáz főre duzzadt a tömeg, mely egyetemi hallgatókkal kiegészülve fél tizenkettőre mintegy ötezres forradalmi menetként érkezett meg a Landerer és Heckenast nyomdához. A tömeg itt a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelte, és míg a nyomtatás készült, addig a zuhogó esőben várakozókat alkalmi szónokok buzdították a tömeget, majd miután elkészültek a röplapok, ismét felolvasták a Nemzeti dalt és a magyar nemzet kívánságainak pontjait. Ezt követően a vezérszónokok feloszlatták az összegyűlteket és három órára népgyűlést hirdettek meg a Múzeumnál.

Délután itt már tízezren gyűltek össze, akik újabb szónoklatok hallhattak, majd ezt követően a tömeg elhatározta Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönéből és hatfős bizottságot választottak a városi tanáccsal való tárgyalásra, melynek tagjai Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi és Bulyovszky lett. A városházához igyekvőkhöz ekkor csatlakozott Klauzál Gábor és Nyáry Pál, liberális vezéregyéniségek, hogy lecsillapítsák a radikalizálódó tömeget és átvegyék a mozgalom irányítását.

A városházán a bizottság, ha nehezen is, de elfogadtatta a tanáccsal a 12 pontot és megválasztották a Rendre Ügyelő Választmányt. A tömeg ekkorra már húszezresé duzzadva átvonult a budai várba, ahol Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a Helytartótanács elé terjesztette a 12 pontot és ismertették az addigi eseményeket. A tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc egyrészt a bécsi forradalom hírétől, másrészt pedig a nagy tömegtől megrémülve fél hatkor mindenbe beleegyezett. Így eltörölték a cenzúrát és megegyeztek abban is, hogy nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására. Hat óra körül ezután kiszabadult börtönéből Táncsics Mihály, akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban vittek a Váci utcai „A Nádorhoz” címzett fogadóhoz. Este kivilágították a várost, hét órakor pedig egy csoport a Nemzeti Színházban zajló Bánk bán előadást szakította meg, és elénekelték egyebek közt a Himnuszt, a Szózatot, Egressy Gábor pedig elszavalta a Nemzeti dalt és más verseket. Ezzel egy időben a Rendre Ügyelő Választmány éjjel fél tizenegyig ülésezett a városházán, melynek eredményeként két határozatot hoztak a polgárőrség bővítéséről, illetve a Helytartótanácsnál elért eredményekről.

Este az utcákon lelkesült néptömeg forrongott, harsogta: „éljen a szabadság!” Az ablakokból nemzeti színű lobogók függtek, a szabadság nevével beírva.

Közben Kossuth Lajos Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd király először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, 16-án hajnalban azonban – hallva a Pest-Budán történtekről – kénytelen volt engedni. Az udvar hozzájárult március 17-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez, beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába, mely már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel, és lett független és felelős kormány.

Esztergom forradalma és szabadságharca
Esztergom és Komárom megye az elsők között csatlakozott a márciusi eseményekhez, melyben jelentős szerepet játszott a dunai gőzhajózás, hiszen a naponta közlekedő hajójáratoknak köszönhetően a március 13-ai bécsi forradalom híre 14-én, a 15-i pesti forradalomé pedig 16-án Esztergomba ért. Minderről számol be Hermann Róbert Esztergom és Komárom megye 1848-49-ben – párhuzamok és különbségek című műve. A könyvből kiderül, hogy a pesti események másnapján az esztergomiak már meg is ünnepelték a 12 pontot, március 18-án pedig Pinke István főbíró elnökletével a négy városrész, Esztergom szabad királyi város, Esztergom-Víziváros, Szenttamáshegy és Szentgyörgymező közösen ünnepelte meg a sajtószabadságot, és alakította meg az önkéntesekből álló nemzetőrséget.

Kokárdatörténet
A március 15-én hagyományosan viselt kokárda születése is összekapcsolódik az 1848-as európai forradalmakkal. A kokárda színei az eredeti szabályok szerint belülről kifelé jelenítik meg a nemzeti színeket, vagyis így a magyar kokárdában helyesen belülre kerülne a piros és kívülre a zöld. Így látható a pesti forradalmat ábrázoló festményeken is. Az első mai formájú, kívül piros, belül zöld kokárdát a legenda szerint Szendrey Júlia készítette férje, Petőfi Sándor számára. Ugyan nem szabályos, mégis ez lett a magyarok számára a nemzeti hovatartozás és a hazafiasság jelképe, amit hagyományosan bal oldalon, a szívünk felett viselünk március 15-én. A magyar trikolór színeiből egyébként a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.

Esztergomi városi ünnepség programja!