„Szinte az utolsó pillanatig dolgozott, halála előtt két nappal a rádióstúdióban lett rosszul, onnan vitte kórházba a mentő” – írta a Magyar Kurír.

Tóth Sándor Szolnokon született 1939-ben. Középiskolai tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte, majd Egerben és Budapesten a Központi Szemináriumban tanult teológiát. Itt került kapcsolatba Sík Sándorral, akitől biztatást kapott kezdeti írásai folytatásához. Szubdiakonátus előtt döntött úgy, hogy nem a papi hivatást választja, hanem a civil életben lesz hű Egyházához.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett tanári diplomát magyar–történelem szakon, ám végül az újságírói pálya mellett döntött. Elvégezte az újságíró szakot, a Zeneakadémián vizsgát tett zenetörténetből és az Országos Filharmónia elsőkategóriás műsorvezetője lett. Régi hangszeresekkel járta az országot, akikkel templomokban, hangversenytermekben, művelődési házakban idézték fel „őseink buzgóságát” irodalomban és zenében.

Közben tanulmányokat írt a keresztény nevelésről és a keresztény kultúra fontosságáról a családban. Részt vett az Éneklő Egyház prozódiai munkálataiban, új szövegeinek írásában is. 1970-től az Új Ember katolikus hetilap belső munkatársa volt, később a Keresztény Élet is a szerzői között tudhatta. Számos tanulmánya, interjúja jelent meg irodalom, vallás és nevelés témájában a Vigilia, a Duna-part, a Jel, valamint a Távlatok című folyóiraban. Irodalmi munkásságáért, keresztény újságírói tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét és József Attila-díjat kapott, egyházi szolgálatát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Pro Cultura Christiana díjjal ismerte el.

1990-től politikai szerepet is vállalt, képviselőként a keresztényszociális és kulturális ügyek érdekében szólalt fel az Országgyűlésben.

Tanított a PPKE Bölcsészettudományi Karán, 1994-ben a Vitéz János Kar oktatója, majd tanszékvezető docense lett. Pedagógiai munkásságának legfontosabb vezérfonala a keresztény szellemiség, a tiszta humanizmus számára mindig Krisztus evangéliumának humanizmusa volt. Ennek szellemében szervezett évente irodalmi, zenei programokat, amelyekre országos hírű művészeket hívott meg. Munkájának elismeréseként Pro Urbe Esztergom díjban és Májer István-díjban részesült „Esztergom neveléséért”. Esztergomban óraadó tanár volt az Érseki Teológiai Főiskolán, ahol spirituális magyar és világirodalmat, szép magyar nyelvet tanított. Ezzel kiérdemelte az egyházmegye Szent Gellért-díjának arany fokozatát.

Tóth Sándor a Magyar Katolikus Rádiónak alapításától munkatársa volt, haláláig készítette a Táj és lélek című műsort, heti két alkalommal a Miért szeretem? műsort vezette. A nyolcvanas és kilencvenes években a Magyar Rádió egyik ünnepi jegyzetírója, vallási események riportere, a Magyar Televízió és a Duna Televízió vallási, kulturális adásainak külsős szerkesztője, forgatókönyvírója, közreműködője volt.

Nevéhez kötődik Az igazság megszabadít benneteket című felnőttkatekizmus, valamint Martini bíboros Mária tovább szenved című könyvének fordítása. Számos verses- és műfordításkötete jelent meg a Szent István Társulatnál, illetve más kiadóknál.

Feleségével negyvenkilenc éven át éltek boldog házasságban. Öt gyermeket neveltek, s legújabban első dédunokájuknak örvendhettek. Tóth Sándor ars poeticája ez volt: „Alkonyatban is a fények őriző, csendes társai / Foglyai a megtartó szabadságnak, / s a földi fogság szabadjai.”

Forrás: Magyar Katolikus Rádió
Fotó: Thaler Tamás/Wikipédia