Bodri Ferenc, Nagyfalusi Tibor, Pifkó Péter és Szállási Árpád tiszteletére az előhegyi villa kertjében.

Bánhidy László alpolgármester a négy Babits-kutatóról szólva többek között azt mondta, hogy Esztergom és az Előhegyi villa lakójának értékrendjét őrizték és adták tovább az utókornak úgy, hogy mindannyiuknak meg volt a maga speciális kutatási területe.

G. Tóth Franciska, a Babits Emlékbizottság alelnöke beszédében egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy azért állították az emlékkövet a Babits-villához vezető gyalogút elejére, hogy a költő egykori otthonához vezető úton, minden arra haladónak emlékeztetőnek álljon a négy esztergomi kutató példaértékű munkássága, alakja. G. Tóth Franciska beszédében továbbá az értékőrzés, hagyományápolás és irodalomtörténeti kutatás jelentőségére hívta fel a figyelmet, azokra az „alapkövekre”, melyekre az esztergomi szellemiség épülhet, s amelyeket Bodri Ferenc, Nagyfalusi Tibor, Pifkó Péter és Szállási Árpád emelt munkásságával magasra.

A hozzátartozók és leszármazottak nevében Pifkó Szera mondta el gondolatait, aki egyebek mellett a Babits-villla autogram falán található aláírások és az emlékkövön olvasható szignók közötti alkotói és spirituális párhuzam jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Az avatásai ünnepségen Esztergom illetve a fenntartó intézmény, a hozzátartozók, leszármazottak, valamint Babits emléke előtt tisztelgők helyezték el koszorúikat, virágaikat. A beszédeket előtt és az ünnepség zárásaként Pálmai Árpád kántor korabeli egyházi dallamokkal idézte meg az érseki város látképéhez illő egyházi dallamokat.

Katarzisok tekintetében a rendezvény egyik csúcsa volt Müller László szavalata, Babits Mihály Ősz és tavasz között című verse komoly nyomatékot adott költő egykori villájának kertjében rendezett meghitt ünnepségnek.