A budapesti Artézi Csoportot hét festőművész alakította: Bárány T. Rézia, Koppány Attila, Kovács Johanna, Láng Eszter, Laukó Pál, Németh Géza és Vörös Valéria. Néhányuk járt már Esztergomban csoportos kiállításon, így együtt azonban most először állítanak ki nálunk. Egymástól nagyon különböző stílusban alkotnak, ugyanakkor a sokszínűség az, ami annyira különlegessé teszi tárlatukat. A csoport vezetője Németh Géza festőművész így ír a csoportról: „Az evolúció belénk épített egyfajta félelmet a mástól, az újtól, hiszen az ismeretlen veszélyt jelenthet a közösségre. Ugyanakkor az új befogadása a túlélést biztosítja, mert egy változó világban új kihívások születnek és ezekre újszerűen kell válaszolni. E két dolog között billegünk mi emberek, de a művészeknek az a dolguk, hogy bátran vállalják és munkáikon keresztül megmutassák azokat az új elemeket, amiket a társadalom, a kultúra mozgásai szülnek meg.”

Németh Géza rajztanárként és építészként diplomázott, majd magántervezőként folytatta pályafutását. A festészet mindig is fontos volt életében, ezen a vonalon került Amerikába, ahol több egyéni kiállítása nyílt, de Bécsben, Moszkvában és Rómában is bemutatkozott. Természetesen Magyarországon számtalan kiállítás résztvevője a mai napig. Amerikai kritikusai festészetét metafizikusnak nevezik és kiemelik azt a kettőséget, hogy hol mikroszkopikusan, hol makroszkopikusan közelíti meg a látványt. Most kiállított alkotásai festőkéssel, vastagon felhordott festékrétegekből állnak. Első látásra egy furcsa, képzeletbeli, ősi világba vezetnek minket. Kövek és kőszerűnek látszó monumentális alakok jelennek meg a képeken. Németh Géza súlyos alakjai a világ folytonosságát, a természettel való egységet tárják elénk.
Bárány T. Rézia sorozata kapukról szól. Az alkotó egy rövid idézettel egészítette ki azokat: "Kapuk a múltból, mögöttünk, kapuk előttünk, melyek mögött ragyogó fény vagy sötétség, vad, idegen táj fogad; átjárók, stációk, életünk lépcsői; küszöbök, melyeket át kell lépni vagy ugrani, de lehet, hogy meg kell mászni vagy alá kell merülni, hogy tovább jussunk, haladjunk a csúcs, vagy csak egy kisebb lépcső, a következő cél felé." Kapui a sziklás, komor, kietlen tájat és az aranyló, fénylő eget kötik össze. Életünk kapuit szeretné megjeleníteni a festő, melyek közül választhatunk, hogy merre haladunk tovább.

Koppány Attila a geometrikus formákra építette most kiállított műveit. Építészként nagyon közel áll hozzá a téma, az egyenes vonalak, formák, leegyszerűsített színek használata. Ezeket a formákat átlóban rendezte el a vásznakon, gyakorlatilag kibillenti őket statikus helyzetükből, ettől úgy érezzük, mintha a színtömbök mozognának a felületen. Ha hosszasan nézzük őket, úgy vélhetjük, hogy le tudnának csúszni a képről. Míg Bárány T. Rézia képein a táj mozdulatlan és a néző halad a kapukon át; úgy Koppány Attila képein a nézőnek kell egy helyben állni, hogy a kompozíció mozgásba lendüljön.
Kovács Johanna Tanulmányait a bukaresti Képzőművészeti Akadémia grafika szakán kezdte, majd a budapesti Iparművészeti Főiskolán szerzett könyvtervező művész diplomát. A Rondella Galériában kiállított térbeli munkáinak szereplői is a könyvek, vagyis a papírok. A papírok között azonban felbukkan néhány nyomtatott lap is, utalva arra, hogy a papír gondolatokat hordozhat, amit egyszer valaki leírt. Ettől kezdve ezek az alkotások nem pusztán valamilyen esztétikai élményt nyújtó képek, hanem üzenetek hordozói.
Láng Eszter komplementer színekből, zöld és piros négyzetekből álló alkotásait hozta el hozzánk. Képeit nézve úgy vélhetjük, hogy a négyzeteknek rendje lenne, azoknak egymás mellett sorakozva kellene állnia. Azonban a rendet a művész felbontja, a színek csoportjait áthelyezi, amitől különböző módon megváltozik a kompozíciók egyensúlya. Kísérletek ezek a művek, játék a fényekkel és színekkel. Akár hatalmas kaleidoszkópok is lehetnének, mivel a négyzetek mozgást is kifejeznek, néhol megcsillannak, néhol árnyékba kerülnek.

Laukó Pál különleges technikával készíti a műveit, a festés mellett nyomtatást is alkalmaz a sok rétegből álló képek felületein. A technika különlegessége, hogy a művész kartonokra feszít ki fonalakat és azzal nyomtatja rá a grafikusnak tűnő elemeket. A kiállításra Laukó Pál mindig feltekerve küldi ezeket az alkotásokat, mint egy szőnyeget vagy falikárpitot, de valóban olyanok is. Visszatér rajtuk a szövött anyagok textúrája, a színek esetlegessége, a régi textilek kopásból adódó szépsége.
Vörös Valéria vegyes technikával alkotott képein a szürke és sötét színek mellett megjelenik valami nagyon fényes, ezüst vagy világos felület, ami felüdíti a képek hangulatát. Színei és formái nagyon finomak, jelzésszerűek. Álomszerű képeit a nézők fantáziájukkal egészíthetik ki, különféle benyomások alapján értelmezhetik.

A kiállítás 2023. október 1-ig tekinthető meg 11:00-16:00 óra között, a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában. A belépés ingyenes!