Már hagyomány, hogy a 24 Óra, a kemma.hu olvasói és a Forrás Rádió hallgatói is szavazhatnak a megye sport-, szellemi és kulturális életének kimagasló személyiségei közül arra a tízre, akiket a beérkezett ajánlások alapján a Vállalkozók és Munkáltatók Szövetségének megyei szervezetének kuratórium Megyei Príma Díjra jelölt. Hárman vehetik majd át az egymillió forintos díjjal járó Príma Díjat, egy jelölt pedig szavazatok alapján a félmillió forinttal járó Príma Közönségdíjat. Voksolásra buzdítani online és offline csatornákon is lehet. Szavazni szeptember 9-ig lehet.

Szavazni az alábbi formákban lehet:

A VOSZ megyei szervezetének honlapján, a www.voszkem.hu weboldalon naponta egyszer szavazhatnak.

A kemma.hu regisztrált felhasználóink 24 óránként egy jelöltre egyszer voksolhatnak. A szavazáshoz engedélyezni kell a felugró ablakokat

4. A Forrás Rádió weboldalán (forrasradio.hu) emailcímük megadásával naponta egyszer szavazhatnak.

Jelöltek:

Miaveczné Hetényi Katalin

Esztergomban született. A tanítóképző főiskola elvégzését követően az ELTE pedagógia szakán szerzett diplomát.
1978 óta dolgozik tanítóként. Az első év kivételével mindvégig a megyében, az esztergomi Gyakorló Iskolában tanított. Ezen idő alatt közel négyszáz elsős-másodikos gyerek került ki a kezei közül.
1980 óta szakvezető. Több, mint 800 főiskolai hallgatót nevelt tanítóvá, akik közül sokan ma is a megye iskoláiban tanítanak. Két kollégájával közös munka eredményeként kivételes sikereket értek el az általuk felkészített hallgatók az országos tanítási versenyeken. Mindhárom kiírt tantárgyból elhozták az első helyezést.
Pedagógiai szaktanácsadóként előadásaival és bemutató óráival segítette a megyénkben dolgozó tanítók munkáját.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia „Irodalmi nevelés és szövegértelmezés az alsó tagozatban” című kísérletének.
Tíz éven át irányította az iskola minőségirányítási csoportját.
2013 óta igazgatóhelyettesként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanító szakos hallgatóinak gyakorlati képzéséért felelős.
Matematika tehetséggondozó körének diákjai megyei, regionális és országos matematika versenyeken szerepelnek az élmezőnyben.
Birtokosa az oktatási miniszter által a tanítók számára adományozható legmagasabb szakmai elismerésnek, a Karácsony-Sándor díjnak.

Dr. Major Balázs

Major Balázs esztergomi lakos általános iskoláit a városban és a líbiai Tripoliban végezte, majd a középiskolát az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban. Az ELTE történelem, arab és régészet szakjain diplomázott, a doktori fokozatát a nagy-britanniai Cardiffi Egyetemen szerezte. 2000 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa, ahol az arab és régészet szakokon oktat. Ugyanebben az évben megalapította a Szíriai-Magyar Régészeti Missziót, amely a Szentföld egyik legnagyobb keresztes erődjét Margatot kutatja és amely az egyedüli külföldi régészeti expedíció, mely a háború alatt is folytatja a munkáját Szíriában. 2012-ben Libanonban 2013 óta pedig az Iraki Kurd Autonóm Régióban is vezet magyar régészeti expedíciókat a helyi egyetemek közreműködésével. Vezetésével alakult meg 2012-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Régészeti Tanszék és kezdeményezésére az Egyetem az esztergomi Iohanneumban kezdte el kiépíteni az egyetem, ahol 2016 szeptemberétől megkezdődik a külföldi hallgatók számára indított angol nyelvű régészeti mesterképzés is. A Tanszék számos külföldi és hazai kutatási programja közül a legfontosabb az Esztergomban és környékén (Bajna, Sárisáp, Tokod, Pilismarót, Pusztamarót) végzett egész éves régészeti munka, melyet a helyi múzeumokkal és szakintézményekkel közösen végeznek. Ugyanitt a Tanszék minden évben nemzetközi régészeti nyári egyetemet rendez közel száz magyar és külföldi résztvevővel, akik a város és környéke páratlan kulturális örökségén végzett munka mellett segítenek a régió hazai és nemzetközi hírnevének öregbítésében.

Mudrák Attila

Az esztergomi születésű Mudrák Attila három és fél évtizede a Keresztény Múzeum fényképésze, szisztematikusan járja, és megörökíti Közép-Európa rejtett, gyakran végső pusztulásra ítélt történeti helyszíneit és műemlékeit, de Esztergomnak is alig van olyan zuga, amelyet ne fotózott volna le.
Egy ajándék Szmena fényképezőgéppel és egy kölcsönzött nagyítóval kezdte, aztán az exponálás, a nagyítás csodája mindörökre rabul ejtette. Neki ma is csodának tűnik minden, pontosan exponált, jól előhívott, színekben, formákban kifogástalan, "lelkesült" fénykép.Vallja, hogy a fényt begyűjtő és átbocsátó objektív túlságosan tárgyilagos, a mögötte álló, figyelő ember lelkesíti a felvételt. Így válhat varázslattá, sokat mondóvá minden megdermedt pillanat.
Képeivel mások is átélhetik az őt ért varázslatot.
30 önálló kötetet illusztrált, hisz a fekete-fehér képek kifejező erejében, de a digitális technikát is hasznosnak tartja. Tagja a magyar Fotóművészek Szövetségének, számtalan oklevél és díj tulajdonosa, "Esztergomért" emékéremmel tüntették ki.

Pötörke Néptáncegyüttes

Az 1986 decemberében alakult Pötörke Táncegyüttes Túri György vezetésével az első évtizedben lerakott színvonalas szakmai alapokkal 1988-ban Arany II. fokozatú minősítésig jutott el. Utódai – Keltai Gábor művészeti vezető és Gyurkó Erzsébet néptáncpedagógus– méltó módon vitték tovább az együttest a megkezdett úton.

Tata városát és a magyar kultúrát színvonalasan képviselték megyei, országos és külföldi fellépéseken, így Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Szlovákia, Ausztria, Mongólia, Korzika, Lengyelország színpadain.

Jelenleg a Pötörke egyesületi keretben 150 táncossal működik, 5 korosztályi csoportban táncolhatnak a gyerekek, valamint a táncon kívül népi ének, citera, hegedű, duda, koboz és furulya oktatás is folyik.

Az utánpótlás gondozás kiteljesedése az évi 10 alkalommal megrendezett Aprók Tánca sorozat gyerekek, családok részére, mely Tata városának közkedvelt családi programja, valamint a Városi Folk-nap, melyet az idén már 20. alkalommal rendeznek meg.
Három éve vállalták a Tatai Patara Történelmi Fesztivál keretein belül a "Sarkantyú peng, szoknya lebben" - Nemzetközi Néptáncfesztivál szervezését, lebonyolítását, valamint Tűzugrás megrendezését a Kálvária dombon.

A nyári néptánctáborok szervezése fontos része munkájuknak, mert a gyerekeket olyan helyre utaztatják el, ahol élő hagyományőrzéssel találkozhatnak.

Kísérő zenekaruk a kezdetek óta (30 éve ) a Kincső Zenekar, és megalakulásuk óta, a moldvai zenét játszó Cserszömörcze Együttes.

Rendszeres fellépői a megyei felnőtt és gyermek néptáncfesztiváloknak, díjakat, nevet, elismertséget szerezve ezzel az együttesben folyó művészeti munkának, gyermekcsoportjaik rendszeresen arany minősítést érnek el a székesfehérvári Regionális Néptáncfesztiválon, szerepeltek már az országos Gyermek Néptánc Antológián, szólótáncosaik a Szarvasi Országos Szólótánc Fesztivál nyertesei voltak 2011-ben. Tata városában a diákok számára létrehozott ’Városi művészeti díj’ átadásakor is minden évben jelen vannak csoportjaik, szólistáik.

E művészeti műhely tevékenységét a város vezetői Tata Városáért kitüntetéssel, a művészeti vezetőket - Gyurkó Erzsébetet és Keltai Gábort - pedig 2008-ban Tata Városáért kitüntetés ezüst fokozatával ismerték el.

Horsa István

Harminc éve foglalkozom népzenével és ahogyan telnek az évek az érzés csak egyre fokozódik bennem: a századokon keresztül apáról-fiúra hagyományozódott autentikus magyar népzene semmihez sem fogható, páratlan csoda a világon. Kisgyerekként sikerült még ezt az ősi tudást megtapasztalnom és a muzsikálást első kézből, az öreg erdélyi mesterektől tanulnom, ahová óbudai tanáraim ( Lányi György és Ifj. Csoóri Sándor ) ösztönzésére jutottam el . Az első erdélyi gyűjtőutat még számos nem ritkán kalandos utazás követte, melynek gyümölcseit, a rögzített hangfelvételeket a Zenetudományi Intézet rendelkezésére bocsátottuk. Az így elsajátított különleges zenélési stílust a 90-es években számos cd-n, tv és rádió felvételen mutattuk be zenekaraimmal és rangos népzenei fesztiválok állandó résztvevői voltunk. Küldetésem, hogy a Komáromban alapított népzenei műhelyemben, az Ördöngös Népzenetanodában kortól és zenei előképzettségtől függetlenül ugyan úgy adjam át a muzsikálás fortélyait, ahogyan én is kaptam a hallás és megfigyelés általi átörökléssel. Sok éves tanítási munkám során arra jöttem rá, hogy a kisgyerekek olyan fokú ösztönösséggel és kreativitással rendelkeznek, hogy az évszázadon keresztül bevált módszerrel különösebb erőfeszítés nélkül tanulnak meg muzsikálni. Ezért dolgoztam ki óvodások számára "Hangszersimogató a komáromi óvodákban" elnevezésű programomat a város támogatásával, amelyben a gyerekek nem csak megismerkednek a legfontosabb magyar népi hangszerekkel, de az előadás során együtt is muzsikálnak a tanárokkal. Népzenegyűjtő munkám folytatásaként 2015-ben sikerült megjelentetni könyv formájában az erdélyi Hideg Anna személyi monográfiáját, 500 dalának DVD mellékletével, amely zenetudomány történeti mérföldkő lett. Nyaranta felvidéki és erdélyi népzenei táborokban tanítok, év közben pedig az Ördöngös Népzenetanoda mellett, Folk Suli elnevezésű programsorozatban adom át a hagyományos paraszti muzsikálás alapjait Felvidéken. Értékmentő munkám elismerése képpen 2014-ben Komárom Város Kultúrájáért díjban részesültem, 2016-ban pedig a Halmos Béla vándor-díjat vehettem át a Zeneakadémián, amelynek megfelelően 1 éven keresztül használhatom a táncházmozgalom elindítójának, és első prímásának a mesterhegedűjét.

Plásztán Attila /vívómester/

10 éves sem volt még amikor 1975-ben vívni kezdett szülővérosában Ózdon, majd ifi válogatottként 1982-ben Tatabányára került a Bányász Sport Club-ba.
Versenyzőként ifjusági korosztályban 3 magyar bajnoki címet szerzett
Sportolói pályafutását 23 éves kora előtt befejezte, 1988-tól edzősködni kezdett Tatabányán.
Tatán 1994 től tanítja a vívást, részt vett a Tatai vívóélet újraindításában és, felvirágoztatásában.
Az elmúlt 20 évben az OMS-Tata Vívó Sport Egyesület az ország kiemelkedő utánpótlásnevelő bázisává nőtte ki magát. Az országos bajnokságokon több mint 200 érmet nyertek a tatai vívók ezen idő alatt. Évente több válogatott versenyző kerül ki a keze alól.
Klubja versenyzői minden évben évben a hazai sikerek melett szép, nemzetközi sikereket érnek el, 2009-től a Junior és Kadet női válogatott sikeres szövetségi edzője is.
A tatai vivó klub 2 Világbajnokot, 3 Európa Bajnokot 1 ifjusági Olimpiai Bajnokot és számtalan Világ és Európa Bajnoki érmes válogatott versenyzőt nevelt a város fiataljaiból.
A csapatmunka hive, 2 edző kollégájával, akik versenyzőként a tanítványai volak közösen kovácsolják a sikereket.
2007-től a tatai vívóklub űgyvezető elnöke, 2014-től a klub elnöke
2009-től a Magyar junior és kadet női párbajtőr válogatott edzője, kapitánya
2013-tól a nemzeti edző programban a kiemelt edzői program tagja
2008-tól a Magyar Vívó Szövetség bírák bizottságának a tagja
2013-tól a Magyar Vívó Szövetség bírák bizottságának az elnöke
2014 Tatáért ezüstfokozat kitüntetést kap

Jaksics László

Az indítás: édesanyám szülei révén germán és török vérvonal, édesapán szülei révén délszláv, sokác vérvonal. No ezt tessék összeadni.
Egész életem a kulturális ambivalencia hallatlanul izgalmas, folyamatosan embert próbáló útkeresése, tudatosan felvállalt küzdelmes kaland, mert ez a sorsom.
1981-ben szereztem diplomát Budapesten a „Műegyetem” építészmérnöki karán.
Nagyszerű mestereim voltak Török Ferenc építész (docens középület tervezési tanszék), Gábor László professzor (épületszerkezet tanszék tanszékvezető) személyében, akiknek világszemlélete, iránymutatása immáron alapvetésként itt munkál bennem sajátomként beérve a 60. életévem, egyben 35. pályaévem küszöbén.
Pályám indításaként beosztott tervezőként dolgoztam hat évet Budapest, és talán az ország „legmenőbb” kivitelező cégénél a Középületépítő Vállalatnál (akkoriban ez a cég adta az építésügyi minisztert is). A hat év nem volt haszontalan, de mellékvonalnak bizonyult.
A családalapítást követő első felelős döntésem, hogy 1987-ben sarkon fordultam és odahagytam Budapestet a vidékért, egy megélhetőbb, megismerhetőbb, belakhatóbb élet- és munka környezetért, és kikötöttem Esztergomban, azóta is itt élek.
A következő átmeneti állomás a pályámon, immáron a dunakanyari új környezetben a megyei tervező iroda volt, ahol három évig egy kis építészműterem vezetőjeként dolgoztam. Itt ajándékozott meg a sors azzal a feladattal, azzal az első komoly szakmai kihívással, ami végleg eldöntötte, hogy ezt az utat, és aképpen fogom bejárni, ahogy azt akkor tettem. Ez a munka a Baji Általános Iskola tervezése, majd helyszíni művezetése volt 1988-ban, 31 évesen.

Az „aképpen” pedig jelentette számomra már akkor az építész totális szerepvállalását, azaz nemcsak a tervező asztal mögött, de in situ is, az építészet fogantatásától a megvalósulásig terjedő teljes folyamat minden színpadi jelenetében való felelős, konstruktív és aktív részvételt. Ez a metódus azóta is szakmai életem alaphabitusává vált. Ezen a rendszerváltást követő új világ társadalmi, gazdasági anomáliái sem tudtak változtatni.

A rendszerváltás évében 1990-ben megalapítottam a saját tervező irodámat, az Építőpáholy Építész Tervező Műhelyt, Esztergomi székhellyel, ahol a mai napig is folyamatosan, immáron 26 esztendeje dolgozom.
Török Ferenc építész fogalmazta nagyszerűen az építészet lényegéről:

„ a Ház mindig Valahol, Valakinek, Valamilyen Célból „ épül.
Az elmúlt évtizedek alatt ez a hármas alapvetés, ennek a három világdimenziónak felkutatása, megismerése és ennek nyomán a kimunkálása határozta meg számomra mindig az éppen aktuális feladat megoldását.
És még egy negyedik fontos, az idő múlásával egyre és még fontosabbá váló célkitűzés társult a másik három mellé:
az épített és nem épített (de körülépített) környezet minőségében az otthonosság biztonságának, jó érzésének megteremtése az ember számára a tágabban értelmezett egyetemes világban, tehát nem csak a házban, de a ház környezetében, és a ház környezetének környezetében, és ………
Mert a tágabban értelmezett nagyvilágban otthonosan élő ember ismeri az otthonát, szeret ott lenni, szereti gondozni, felelősséggel éli benne a maga egyéni és közösségi szerepét és így alapmagatartásává válik a fenntarthatóságra való törekvés, hogy a következő generációk számára is élhető, szerethető világot hagyományozzon. Bízom benne, hogy ehhez az építészetem kellő inspirációt tud adni a benne élők, azt használók számára.

Hogy jó útra „tévedtem”, nos efelől az utóbbi évek szakmai elismerései is visszaigazolást adtak.
ÉV HÁZA 2015 – Ipari épület kategória ÉV HÁZA díj – BAUMIT Oktatási Központ – Dorog
PEST MEGYE ÖNKORMÁNYZAT ÉPÍTÉSZETI NÓVÓDIJA 2011 – Középület kategória I. díj – 200 fh-es óvoda - Gödöllő
ÉV HÁZA 2010 – Középület kategória ÉV HÁZA díj – 100 fh-es óvoda – Almásfüzitő

Tatabányai Árpád Gimnázium

A 70 éves Tatabányai Árpád Gimnázium évtizedek óta a megyeszékhely fontos nevelési és oktatási központja, mely mindig meghatározó szerepet játszott a helyi értelmiség kialakításában, a kulturális légkör megteremtésében. Az iskola a város kulturális életének egyik központja, a városban megrendezésre kerülő rendezvények gyakori közreműködői a gimnázium tehetséges diákjai. Az iskola négy és hat évfolyamos gimnáziumi képzés keretein belül nyugodt, biztonságos a tanulásra ösztönző légkörben végez minőségi munkát, melynek köszönhetően évről évre kiemelkedő országos eredményeket érnek el az árpádos diákok. A tanulmányi, a kulturális és sportversenyeken méltón képviselik iskolájukat, városunkat, megyénket.
A központi mérések és az érettségi vizsgaeredmények alapján az iskola több alkalommal bekerült az ország száz legjobb középiskolájának nívós rangsorába.
Tanulóink a felsőoktatásban is remekül megállják a helyüket, és kiváló szakemberekként térnek vissza Tatabányára, megszerzett tudásukat, ismereteiket a város és vonzáskörzetének javára kamatoztatni.
Tudás Állandóság Gondoskodás
Tatabányai Árpád Gimnázium

Oroszlányi Bányász Koncert Fesztivál Fúvószenekar

Az Oroszlányi Bányász Koncert Fesztivál Fúvószenekar 1945-ben alakult város zeneszerető polgáraiból. A kezdeti nehézségek után a bányaipar hathatós támogatásának is köszönhetően egyre szaporodó létszámmal és gyarapodó hangszerállománnyal az 1970-es évekre a magyar amatőr fúvószenekari élet kiemelkedő együttesévé vált. Rendszeres szereplője lett nívós zenei fesztiváloknak, versenyeknek, emellett a hagyományos nemzeti és bányász ünnepek, városi és sportrendezvények, népünnepélyek várva várt vendége volt és maradt mindmáig. A neves hazai fesztiválokon túl több alkalommal szerepelt, ismertette és szerettette meg a magyar fúvószenét országhatárainkon kívül is.
A zenekar immár hét évtizedes tevékenysége során számos szakmai elismerésben részesült: négy alkalommal Aranylant Diplomát, 1979-ben Koncert Zenekari és Örökös Kiváló Együttesi címet, majd ezt követően - sorozatos aranyminősítések után - 1994-ben Koncert Fesztivál Fúvószenekari aranydiplomát szerzett.
A szakmai díjakon kívül egyéb helyi és országos díjakat is kapott a zenekar: 2014-ben Oroszlány Város képviselő testülete,,Oroszlányért” díszokleveles kitüntetéssel ismerte el az együttes munkáját, 2015 áprilisában a Magyar Szakszervezeti Szövetség Művészeti és Kulturális díját vehették át. 2015-ben Oroszlány Város Települési Értéktárába, 2016 februárjában pedig Komárom- Esztergom Megye Értéktárába is felvették a 70 éves zenekart.
A zenekart 2011 óta a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének Nívódíjával kitüntett Sági Richárd vezeti.
Az együttes jövőbeli célja, hogy továbbra is minőségi szórakozási lehetőséget biztosítson a gyermek-és felnőtt korú lakosság számára, hagyományőrző tevékenységével pedig hozzájáruljon a kialakult bányász hagyományok megőrzéséhez, ápolásához.

Varga-Bencsik József

Mit csináltál már megint, te Őszmajom?

Így kiáltott drága jóanyám gyerekkoromban, ha felbosszantottam valamivel. Hirtelenszőke hajú gyerek voltam, ezért nevezett mérgében ilyenkor Őszmajomnak.
E sorokkal kezdődik Őszmajom című, egész életemet, a velem megesett hihetetlen történéseket, valamint teljes munkásságomat bemutató, négyszáz képpel illusztrált könyvem Wehner Tibor előszavával, amelyet harmadik éve írok, szerkesztek, s a napokban jelenik meg az újpesti Pauker nyomda gondozásában. Valahogy mindig kalandosan alakult az életem. Ha megkérdezték tőlem kisgyerekkoromban:
– Józsika, mi akarsz lenni? - Hol művészt, hol meg bűvészt mondtam, mert a két dolog között akkor még nem tudtam különbséget tenni. A budapesti Kisképzőben érettségiztem, de mégsem a Képzőművészeti Főiskolára, hanem jóanyám tanácsára az Iparművészetire jelentkeztem, belsőépítész szakra.
– Édes gyerekem, legyen egy jó szakmád, aztán mellette, ha van időd, kedvedre rajzolhatsz, festhetsz – szólt a jó tanács, melyet megfogadtam, de két év elteltével, ottani tanáraim tanácsát is megszívleltem, akik jól látták, hogy állandóan festek, rajzolok, ezért átkértem magamat Bernáth Aurél osztályára, a Képzőművészeti Főiskolára. Négy év elteltével diplomáztam, és akkor, abban a pillanatban budapesti barátaim nem tartottak egészen épelméjűnek, mert visszautasítottam a művésztanáraim által felkínált kétéves mesterképzőt. Ezt követően Vadaskerti utcabeli albérleti szobámat, tehetséges barátnőmet is otthagyva, nővéremék hívására Tatabányára költöztem.
– Bárcsak maradtam volna Budapesten! – kiáltok fel mérgemben, amikor már vagy félórája várok az egyes buszra, de dühöm csillapodtával eszembe jut, színigaz, hogy ebben a városban találtam meg azt a világot, melyre mindig is vágytam. Itt ismertem meg drága feleségemet, aki a rég áhított kislánnyal ajándékozott meg, itt építettük fel házunkat, műtermemet, ahol kitűnően érezzük magunkat. Pestet valójában sohasem szerettem, mezőkövesdi matyó vagyok, Bánhidának az a része, ahol lakunk, falusias jellegével különösen hasonlít Mezőkövesdre, gyerekkorom színhelyére.
– Mit csináltál már megint, te Őszmajom? Bizonyára így kiáltana megint drága anyám, ha még élne, és hírét venné, hogy fiát príma díjra jelölték.