Zamárdiban rendezték meg augusztus 9-én vasárnap az I love Balaton 2X, 4,5 km-es Balaton-átúszást Zamárdi-Tihany-Zamárdi között. A megmérettetésen ezerszázan vettek részt, köztük Fonyódi György esztergomi szeniorúszó, aki kategóriájában ezüstérmet szerzett.

A verseny sikeres teljesítése egyben megemlékezés is volt a katonaságnál fiatalon, 21 éves korban elhunyt esztergomi Domba Ivánról, aki az első Strigonium Diákzenekar népszerű gitárosa volt, és egyben Fonyódi György legjobb barátja is.

,,Egy régi kis történet, amit magamban dédelgetek, ami ennél az átúszásnál motivált és végigkísért. A véletlen játéka csupán, hogy éppen itt rendezik meg ezt a versenyt, és hogy az akkori kamaszkori és a mostani átúszásom indulási és érkezési helye teljesen megegyezik. 12 éves voltam, életem első nyaralását tölthettem Zamárdiban a Csokonai utcában, az Emma-lakban legjobb gyermekkori barátom Domba Iván nagyszülei villájában, mint vendéggyerek, „az Ivánka legjobb barátja”. Az öreg tábornok, a nagyapa a háború után ide vonult el a távoli kis faluba annak is a szántódi szélére. Ivánnal a katonás fegyelemtől kissé távolabb húzódtunk el, a nyári konyhába voltunk elszállásolva, ez volt a lakosztályunk. A reggeli mosakodás helyett inkább úszással kezdtük a napot. Egyik reggel, amikor az úszásból felnéztem, már közelebb volt Tihany, mint a Zamárdi part. Átfürödtem Tihanyba és vissza. A reggelit lekéstem, a szidást nem, de nem küldtek haza és ez a csodás élmény, ez a kis kamaszkori virtus, - mint Ivánnal a barátságunk is – megmaradt örökre.

Mindketten a Bottyán Gépipari Technikumban folytattuk a tanulást. Iván volt Esztergomban az első Strigonium nevű diákzenekar népszerű gitárosa és az én legjobb barátom. 21 éves volt, amikor a katonaságnál a Szandaszőlősi Repülőtiszti Iskolára került és ott váratlanul meghalt. A hír hallatára Esztergom ledöbbent, a városban rengetegen gyászolták, főleg fiatalok, diákok, mert nagyon sokan kedvelték, szerették Ivánt. Az Esztergom Belvárosi temetőben az első kriptában nyugszik.

Minden alkalommal, amikor a szüleimhez megyek, akkor Őrá is gondolok, néha egy mécsessel, egy szál virággal is.

Ez az átúszás volt a legméltóbb és a legszebb alkalom a felidézésére, átélésére egy igazi gyermekkori barátságnak” – részletezte az InfoEsztergom.hu-nak Fonyódi György.