Az esztergomi 68.sz. Apor Vilmos Cserkészcsapatban nem vagyunk felvidékiek mindannyian, mégis a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséghez (SZMCS) tartozunk. Igaz, a híd másik oldalán élünk a csapatból a legtöbben, akkor is fontosnak tartjuk, hogy mi is és a körünkbe tartozó gyerekek is tudják azt, hogy a felvidéki cserkésztestvéreink és embertársaink ugyanúgy MAGYAROK, mint mi! Ebben a tudatban, szellemiségben tartjuk Szent István városában, Esztergomban az őrsi gyűléseket, ahol játszva tanulunk. Vallási és magyarság ismerettel gyarapítjuk tudásunkat, emellett rengeteget játszunk, énekelünk, kirándulunk, túrázunk.

Cserkészélet fortélyait is igyekszünk átadni a kisebbeknek, ilyenek például a csomózás, menetelés, sátor állítása, különböző tábori építmények készítése, cserkésztestvéreink-őrsi társainkért, embertársainkért való kiállás, tábori élmények, természet megbecsülése/megóvása, ezek mind-mind a mozgalom megalapítójának, Bi-Pi-nek tanításai. Mindezekben segítenek minket a törvények, amiket betartva közelebb kerülünk ehhez a vallásos életformához.

Ebben a szellemiségben, remek közösségben vettünk részt most nyáron július 24-től augusztus 3-ig a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ötödik szövetségi nagytáborában, az Ipolynyék melletti Csali-völgyben. Teljesen nomád tábor volt, a sok csillagos ég alatt volt a szállásunk. Hat altáborban voltunk, összesen több, mint hatszázan. A tábor egész kerete a reformkori Magyarország volt. A tíz nap alatt többször felelevenedtek előttünk a reformkori események e kor jeles személyeivel egyaránt, amiknek így mi is részesei lehettünk. Az időjárás többször tartogatott meglepetéseket számunkra, ezzel új kihívásokat állított elénk, de mindig tudtunk alkalmazkodni hozzá, programjainkat igazítottuk. Az első napokban az őrsök, őrsi körleteik csinosításával voltak leginkább elfoglalva. Kerítést, padot, cipőtartót készítettek saját elképzeléseik szerint, miközben remek őrsi indulók és csatakiáltások születtek. Minden nap megkoronázása a tábortűz volt, ahol különböző jelenteket csodálhattunk meg, sok játékkal és énekléssel. Természetesen voltak olyan programok is, ahol a több, mint hatszáz cserkésztestvérünkkel együtt vettünk részt. Ilyen volt a zsibvásár, a sportnap. Sor került közös népi játékra, portyára, számháborúra, a faluban önkénteskedésre, vizes játékokra, métára, kézműveskedésre egyaránt.

Talán sokan azt hiszik, hogy a cserkésztábor csak a vidámságról, mókáról szól. De ennél sokkal többet jelent. Az egész év során megszerzett cserkésztudását gyarapíthatja mindenki. Ennek a tökéletes helyszíne a természet, ahol nélkülözhetetlen a szerszámok, kötelek használata, az egymásra figyelés. Itt valóban mindenki önállóságot tanul. Kialakul igazán a csapatszellem, az összetartozás.

A nagytáborban is, ahogy az egész mozgalomban a magyarság megőrzése kiemelkedő szerepet kapott. Ahogy a közös nagytábori indulóban is énekeltük mindannyian, hogy együtt dobban ennyi szív és nagytábor nagy élmény, ez valóban így volt. Nagyon büszke és hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a tábornak. Rengeteg élménnyel, emlékkel, sok új baráttal gazdagodhattunk mindannyian, amik kitartanak a következő közös kalandokig. Hála és köszönet mindenki értékes munkájáért, amiktől megvalósulhatott ez az élménydús tábor! Sok sikert és Isten áldását a további cserkészmunkájukhoz!

Meszes Zsófia