Strandpapucsos talpak csattogása, a hatalmas sátor párás kupolája alól visszaverődő virgonc gyerekhangok zsivaja, az uszoda vizének semmivel össze nem téveszthető illata – a Szent István Strandfürdő buborékjában heti három délután edzenek a jövő vízilabda reménységei.

A sztori augusztus közepén kezdődött, amikor a Gran VSE által szervezett teltházas úszótáborok véget értek.

A nyár folyamán annyi tehetséges és fáradhatatlan gyerekkel találkoztak a klub vezetői és oktatói, valamint a Szent István Strandfürdő új igazgatója, hogy elhatározták, az úszásoktatás mellett még egy sportágat is beépítenek a programjaik közé – a vízilabdát.

A jelentkezésre való felhívást követően pillanatokon belül összegyűlt annyi jelentkező, hogy akár két csapatot is ki lehetne belőlük állítani és nem mellékesen sikerült egy országosan elismert vízilabda edzőt, Baráth Zsoltot leigazolni a pólózni vágyó gyerekek mellé.

Szeptember közepe óta pedig a srácok hétfőn, szerdán és péntek délután töretlen lelkesedéssel trappolnak be az usziba, róják a hosszakat, tanulják a labdakezelést, a helyes testtartás és közben "bandáznak" is.

Csapattá formálódnak, barátok, szövetségesek lesznek, medencén innen és túl. Játszanak, szórakoznak, miközben fegyelmet, egymásra figyelést és koncentrálni tanulnak az időnként több, mint másfél órás edzések alatt.

A labdás edzések mellett a fiúk az úszók edzésein is részt vehetnek, ahol lehetőség van a tökéletesíteni az esetleges technikai hiányosságokat, vagy erősödni, kondit szerezni,ugyanis a tervek szerint a közeljövőben versenyeken és kupákon is szeretnének indulni, ahol a megmérettetésen túl az eredményes szereplés a cél.

Zsolt bá’ szigorú szeretettel, mindent látó szemmel dirigálja a jövő férfipalántáit. Ha kell orrot fújat, zsebkendőért rohan, vízilabda kapuért szalad, sapka madzagot köt, tartást javít, nyolcéves kezdőt bátorít, rendet tesz a vízben zsizsegő ezer bolhának tűnő siserehad között.

Csapatokat jelöl ki, ahol nincs kívánságműsor, a játék szempontjából lényeges az egyenlő erőviszonyok kialakítása. Csapatjátéknál a technikai tudáson kívül meg kell tanulniuk a fiúknak, hogy azzal is együtt kell tudni dolgozni, akit nem ők választanak.

Akik Baráth Zsolt irányítása alatt csobbannak vízbe, azokból biztosra vehető, hogy nemcsak vízilabdás lesz, hanem közösségi ember is.
Egy hónapnyi újjáélesztett vízilabdás múlt elteltével azt láttuk, hogy Zsolt bá’ tanítványai – legyenek 8, vagy 13 évesek – a medence aljától a sávokat elválasztó kötelek tetejéig, és azokon messze túl: olyan küzdő szellemű, jó kedélyű, kitartó és figyelmes srácok, akik a közel kétórás edzés végén még a csillagokat is lehoznák az égből.

Biztosan ellátogatunk még hozzájuk!