Hegyvári Dávid 2018-ban végzett a Pécsi Tudományegyetem festő szakán, majd a képzőművész tanár szak elvégzése után, jelenleg a doktori képzésre jár.

Ahogy a Kapcsolatok Házában megrendezett kiállításon láthatjuk, Hegyvári Dávid saját élményeiből kiindulva festi meg képeit. Művészete ettől tud annyira közvetlen és eredeti lenni. Képei életképek, melyek történeteket mesélnek el. Ezek az életképek bárki számára közeli élethelyzeteket mutatnak be, mégsem olyan könnyű feldolgozni őket. Dávid elmondatása szerint, szociális érzékenysége az, amely ezeket létrehívta. Nagy hatással voltak rá Max Pechstein német expresszionista festő képei, aki a II. világháború idején alkotott. Harcolt az I. világháborúban, ami nagyon meghatározta művészetét, alakjai groteszkké, primitívvé váltak. Kedvelte a tájképeket és alakjait tájba helyezni, ami nagyfokú szabadságvágyát fejezte ki. Később a nemzeti szocialisták degeneráltnak nyilvánították a képeit, mivel eltorzított alakokat ábrázoltak és több, mint 300 képét távolították el a múzeumokból. A Die Brücke csoportba tartozott, akik megpróbálták egyre homogénebb felületeket létrehozni a képeiken, ezek a nagy homogén felületek Dávid alkotásain is megfigyelhetők. Nagyon kedvelték a jelenleg kiállított képeken látható erős, de laza kontúrozást is. Magyarországon Pechstein kevésbé ismert, így nekem Berény Róbert jutott eszembe a képekről, amit Hegyvári Dávid meg is erősített, mivel az első rá nagy hatással bíró kiállítás a Nyolcak tárlata volt. Annak a korszaknak egy nálunk szintén kevéssé ismert festőjének munkáival találkozott szembe Dávid egy angliai útja során, ezt a festőt Vanessa Bellnek hívják és a híres Virginia Woolf írónő húga volt. A festőnőt is érdekelte az absztrakció, hogy minél egyszerűbben festhessen meg alakokat, tereket. Művészetének érdekes epizódja, amikor 50 tányérra festette meg híres nők portréit, de figurális képei mellett nagyon nagy hatásúk belső tereket, csendéleteket megjelenítő munkái is, amik éppen olyan meghittek, mint például Hegyvári Dávid Nő párnával című képe, nem véletlenül került ez a plakátra. Az is kiderült, hogy a nő mögött látható tapéta az angliai út során, a festőnő házában kialakított múzeumban látott tapéta mintáját és színeit idézi vissza.

A Hegyvári Dávid festményeken szereplő alakok nagyon karakteresek, képi ábrázolásuk nem törekszik tökéletes anatómiai hűségre. Nagyon expresszíven, gyorsan, magabiztosan, egyszerű formákkal megfestett vásznain az idő más értelmet nyer. Nem is igazán tudjuk, hova helyezzük el a jeleneteket. Játszódhatnak napjainkban, de akár 100 évvel korábban is. Ez az időtlenség talán a színekből is fakad, nem véletlenül Színes szürkék a kiállítás címe, ugyanis nem látunk hivalkodó, szemet zavaró színeket.

Gondolatok, lelki megnyilvánulások terei ezek a képek, látomásszerű részletekkel. Ezért az mellett, hogy az expresszionisták hatása látszik rajtuk, egyben szüreálisak is. Ahogy Dávid elmondta nekem, ez az időtlenég egy nagyon tudatos vállalás a részéről, a doktori tanulmányai során is foglalkozik a témával. Tudatosan nem szeretné, hogy leolvasható legyen a kor képeiről. Ezek a képek 100 évvel korábban modernnek, ma visszatekintőnek, régi stílusúnak tűnnek, ugyanakkor, mivel a művész életének képeiből jönnek létre, nagyon is aktuálisak, bibliai utalásai pedig örökérvényűek. A múltra való visszatekintés segíti a világ megértését és hibáiból tanulni tudunk. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a II. világháború egy súlyos örökség, traumáit a mai napig hordozzuk, talán ezért annyira erős hatásúak ezek a képek a lelkünkre.

A kiállítás 2023. február 26-ig tart nyitva, 11:00-16:00 óra között. A belépés ingyenes!

Mécses Éva Hilda művészettörténész