Hosszú évekre visszanyúló hagyomány, hogy Esztergomban március 15-én ismerik el a város egy-egy jeles lakóját. Idén a Pro Urbe-díjat Mudrák Attila fotóművész kapta meg ezt az elismerést. Ugyancsak a tradíciót követve tartotta a város a szokásos három helyszínen az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékező ünnepét.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepén a városi rendezvények sora a Szent Imre iskola dísztermében kezdődött. Az ünnepi meghívásnak eleget téve többek között jelenlétével tisztelte meg a rendezvényt Johannes Liebetseder osztrák követ, Szabó Eugen párkányi polgármester és Popovics György, megyei közgyűlési elnök.

A március 15-ei ünnepség szép nyitánya volt a Bottyán Band-del kiegészült Szent Imre Szakgimnázium felemelő és egyben markáns, zenés-prózai műsora.

Romanek Etelka polgármester köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az 1848. március 15-én kirobbant forradalom résztvevői örök mementót állítottak a magyar szabadságvágynak: egy nemzet akkor lehet erős, ha nem terheli belső viszály, és csak akkor lehet sikeres, ha összefog.

A Szent Imre iskola dísztermében tartott ünnepen méltatták Mudrák Attila esztergomi fotóművész munkásságát, akinek ezúttal Pro Urbe-díjat adományoztak. A jeles alkotó családjával együtt vett részt az eseményen. A Mudrák Attila pályájáról szóló méltatást Meszes Balázs képviselő, a Kulturális Bizottság elnöke elmondta:
„Mudrák Attila 1958-ban született Esztergomban. Középiskolai tanulmányait a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végezte, majd a 1982-ben nyomdaipari mérnöki diplomát szerzett a Könnyűipari Műszaki Főiskolán.

1976-1980 között fényképészgyakornok volt Szelényi Károly mellett a Corvina Könyvkiadónál. 1980 óta fotográfusa az esztergomi Keresztény Múzeumnak.
Egy ajándék Szmena fényképezőgéppel és egy kölcsönzött nagyítóval kezdte, aztán az exponálás, a nagyítás csodája mindörökre rabul ejtette. Neki ma is csodának tűnik minden, pontosan exponált, jól előhívott, színekben, formákban kifogástalan, „lelkesült” fénykép. Vallja, hogy a fényt begyűjtő és átbocsátó objektív túlságosan tárgyilagos, a mögötte álló, figyelő ember lelkesíti a felvételt. Így válhat varázslattá, sokat mondóvá minden megdermedt pillanat. Képeivel mások is átélhetik az őt ért varázslatot. Hisz a fekete-fehér képek kifejező erejében, de a digitális technikát is hasznosnak tartja.

Szakterülete a műtárgyfotózás, s emellett a Kárpát-medence szakrális, épített kulturális öröksége. Színes fotográfiáin az architektúra és a természeti táj kapcsolata jelenik meg.

Szisztematikusan járja, és megörökíti Közép-Európa rejtett, gyakran végső pusztulásra ítélt történeti helyszíneit és műemlékeit, de természetesen Esztergomnak is alig van olyan zuga, amelyet ne fotózott volna le.
Számos reprezentatív album és kiállítási katalógus fényképeinek készítője. Művészi igényű épület- és műtárgyfelvételei révén neve ismert a határon túl is.
1991-ben alapító tagja lett az Esztergomi Művészek Céhének. 1993 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és 2008 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

Munkásságát Esztergom Város Önkormányzata 2002-ben Esztergomért Emlékplakettel, 2008-ban Babits Mihály-díj „Esztergom Kultúrájáért” kitüntetéssel ismerte el.

Ezen érdemei elismeréseként döntött úgy Esztergom Város Önkormányzatának képviselő-testülete, hogy Mudrák Attila részére Pro Urbe Esztergom kitüntetést adományoz.”

Az ünnep ezen részének zárásaként a hagyományok szerint a képviselő-testület tagjai átadták a 48-as mentébe öltözött huszároknak a csapatzászlókat.

A városháza előtt folytatódott az ünnepség, ahol már nagyobb közönség ünnepelt együtt a városvezetőkkel és a meghívott vendégekkel. Itt a helyi cserkészek és a városi zeneiskola növendékeinek közreműködésével tisztelegtek a résztvevők a forradalom bátor hőseit jelképező zászlók előtt. Ekkor hangzott el Gír Panna, a Szent Imre Szakgimnázium, 9-es tanulójától Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes… című költeménye. Ezt követően az ünnepi menet, élén a lovas huszárokkal a forradalom iránti tisztelet jeléül a Duna parton elsétált a szentgyörgymezői Honvéd temetőhöz, ahol Székely János celebrált tábori misét az emlékezőknek.

A megemlékezésen Révész Dániel, a Dobó Katalin Gimnázium 10. A osztályos tanulója Kossuth Lajos imáját mondta el, majd ökumenikusság jegyében a négy történelmi egyház képviselője mondott áldást. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékünnepének egyik záró momentumaként a különböző társadalmi szervek, a meghívott vendégek, a városi vezetők, valamint a civil szervezetek és magánszemélyek koszorúkat, virágokat helyeztek el a 48-as katonai emlékműnél. Az esemény végső zárásaként Görgey István írásából idéztek, többek között ezekkel a szavakkal: „Azonban egyszer csak új neve forgott minden ajkon: „honvéd”. Úgy termett az’ készen a nép száján, mint a népdal, melynek nem tudni szerzőjét – a minisztérium csak elfogadta a szót; megállapította, proklamálta. Utóbb az „új csapat” gondoskodott róla, hogy nevét a magyar nemzet minden ellensége, sőt egész Európa el se felejtse többé.” Így született – szinte a semmiből – a honvédseregünk. S így született a hanyatlásból újjá a nemzet.”