Grosics Gyula 1926. február 4-én született Dorogon. A legendás kapus 13 évesen kezdte labdarúgó pályafutását a Dorogi AC csapatában. Később már a MTEOSZ illetve a Teherfuvar gárdájának a kapuját őrizte, 1950-ben pedig az akkori sztárcsapathoz került a Budapesti Honvédhez, mely az Aranycsapat legendás játékosaink volt a gyűjtőhelye. Majd a magyar válogatott 1948 és 1954 közötti veretlen csapatának volt állandó kezdő kapusa. Így a Helsinki olimpiai arany természetesen az ő nyakában is ott lógott. Három világbajnokságon is szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő. Háromszoros bajnok, 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 1947 és 62 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa. Így természetesen részese az évszázad mérkőzésének nevezett 6-3-as londoni diadalnak, valamint az 1954-es berni világbajnoki döntő ezüstérmes alakulatának.

Kapusként hatékonyan vette ki a részét a védelem irányításából, olykor a kapuját messze elhagyva, szinte negyedik hátvédként szerelt és indította a csapattársait. 1956 után a Tatabánya kapujában folytathatta pályafutását, ahol 1963-ig védte a csapat hálóját. Az aktív játék után nem szakadt el a focitól, edzőként ugyanis dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Másfél évtizedig, nyugdíjba vonulásáig a Volán sport klub elnöki feladatait látta el. A Magyar Olimpiai Bizottság 1995-ben olimpiai érdemrenddel tüntette ki.