Fióka és Madármentés közösségi oldalának bejegyzése:

Igen, sokszor látjuk, hogy baj van, s kell, kéne egy hős… és mindig ebből van a legnagyobb hiánycikk. De ha veszünk egy nagy levegőt, és nekifogunk, akkor nem kell másra várni, mi magunk válhatunk azzá, aki segít, aki megoldja a bajt. Szekeres Panna és párja észrevették, hogy Esztergomban a Prímás-szigeti kis Duna-ágban ott egy magányos hattyú, csapdába esve, a jégbe fagyva. Nem vártak, nekiálltak és feltörték körülötte a jeget, kiszabadították. Közben hívtak minket, tanácsokat kérve. Megbeszéltük, mivel, hogyan kellene etetni a hattyút, azt honnan tudják gyorsban beszerezni, hogyan tálalják a hattyúnak - aki annyira le volt gyengülve, hogy mozdulni se sok ereje volt, felélte az erőtartalékai maradékát a jég fogságában. Aznap is sikerrel megetették, és az azóta eltelt 4 napban is napi 3szor mennek le hozzá etetni. A hattyú erősödik, kezdi összeszedni magát. Befogni nem kellett, helyben lett megoldva - és milyen jól - a baj. Így lett Szekeres Panniból az a hős, akire ott szükség volt. A fotókat, videókat ő készítette a kérésemre, mert szerettem volna mindezt itt leírni, hogy mindenki láthassa, sokszor a hős ott van, kéznél. Mi magunk lehetünk azzá, csak akarni kell. Mi meg segítünk a tanácsainkkal, hogy a segítség szakszerű legyen. Így, együtt, sokkal több madáron tudunk segíteni:-) (András)