A Mapei Kft. évek óta elkötelezett a környezet védelem és az egészség megőrzése mellett,

Küldetésének tekinti azt is, hogy a fenntartható fejlődés szem előtt tartásával, az egészség és környezetbarát építési termékeikkel segítsenek az embereknek hosszú távon értéket létrehozni. A sport és a fenntartható fejlődés, két világ, melyet a kiválóságra való törekvésük egyesít. Ennek a szellemében hirdette meg a Mapei a Sportnagykövet programját, melynek célja, hogy hiteles emberekkel mutasa be és képviseltesse az általuk megfogalmazott értékeket.

Mapei Sportnagykövet 2021! kiválasztása két részből áll. A kiválasztott 5 sportnagykövet közül 2 főt a Mapei Kft. fog kiválasztani, 3 fő pedig a Facebook oldalon begyűjtött lájkok száma alapján kerül a nagykövetek közé.

Az esztergomi jelentkezőkre a Facebookon lehet szavazni a pályázatra beküldött képeik alatt április 20-án, 12.00 óráig.

Szerencsés Tamás:

https://www.facebook.com/mapeihungary/photos/a.10158707852750995/10158708029495995

Pósa Tibor:

https://www.facebook.com/mapeihungary/photos/a.10158707852750995/10158708028245995

A jelöltek bemutatkozása

Szerencsés Tamás, Szeri vagyok.

Amatőr Futó, Triatlonos, 40éve szerves része a sport az életemnek.
1997-ben a Magyar Testnevelési Egyetemen végeztem testnevelő tanárként. 11 év tanítás után helyezkedtem el a Provident Pénzügyi Zrt-nél, ahol értékesítőként, majd csoportvezetőként, végül 12 évet coach-ként és trénerként dolgoztam. 2020.októberétől újra testnevelőként dolgozom egy középiskolában.
Az évek során több, mint 30 maratont futottam, a legjobb időm 3 óra 27 perc, 4 IronMant teljesítettem, a legjobb időm 11 óra 36 perc, a legjobb félmaratoni időm pedig 1:30:06.
Futottam 6 órás, 12 órás és 24 órás versenyeken is. Teljesítettem párban az UltraBalatont, 2x 1. helyezést értünk el Csepregi Attila barátommal.
25 éve foglalkozom. versenyszervezéssel ( évente több mint 20 diákolimpiai versenyt és egy közel 3000fős Hídfutást szervezek).
2018.óta működtetem a running@coaching módszert.

Egész életemben emberekkel foglalkoztam, a munkám és a sport a szenvedélyem!

https://www.facebook.com/runandcoaching/

Pósa Tibor

Hogyan lehetnék 49 évesen sport nagykövet? Miért lennék rá alkalmas? Nagyon nehéz témakört feszegetünk és mégis könnyűt?! Most mondom, vagy kérdezem?!

Hol is kezdjem: igazából a sport, mint olyan, kitöltötte az életem. És most nem csak a futásról beszélek. A hivatásomnál és munkámnál fogva heti 4-5, de akár 6 napot edzettem(tünk). De ezek erő és izomfejlesztő tréningek voltak. Gyúrunk vazze. Nagyok voltunk meg erősek. Azt hittem, h engem, pár sérüléstől eltekintve, mindig el fognak kerülni a bajok, illetve sosem fog megharapni az idő vas foga. Ja!

Mindenkinek üzenem, hogy a valóság nem ismeri az általam elképzelt idealisztikus állapotot. Szóval miután a 3. térd műtéten túl, egyik térdben szalag és porc nélkül - drasztikusan visszaesett a heti edzésszámom a korábbihoz képest, még továbbra is hittem abban, hogy az én testem nem változik. Nos, megint rosszul éreztem. Voltam én közel 110 kiló, viszont akkor szín izomban. Mire észbe kaptam, fogytam ugyan 104 kilóra (sic), viszont a markáns vállamat a gravitáció és egyéb kalória bevételek hatására, szépen lassan leengedtem a pocakomra. Apuka testem lett 2016-ra. Ha tetszik, ha nem, így van. A tükörben lévő pali arca nem hazudik, az megmondja a tutit. Meg a vércukorszint is...ami egyszer csak megegyezett a kávémban lévővel. Na ekkor gondoltam, ennek a fele se tréfa.

Először is 2016 áprilisában egyik napról a másikra leraktam a cigit. Ja! Eddig nem mondtam? Dohányoztam huszon évig. Aztán a xar térdeim ellenére elkezdten a kocogást, amúgy a magam kedvéért. A térdeim, amik soha nem lesznek már jobban, folyamatosan vizesedtek. Mint a lufi, olyanok voltak. De én csak kocogtam. Meg néha sírtam. A drága feleségem pedig többször emlékeztetett, hogy lám a mentális képességem is jelentősen romlik, ha ennyire önpusztító életmódot folytatok. De én csak mentem leszegett fejjel, és még plusz combizom erősítést is végeztem, hogy ezzel tehermentesítsem az ízületeket, szalagokat. Közben nagyjából elhasználtam egy nagykerre való fájdalom csillapító krémet és készítményt. Sztem csak ők meggazdagodhattak rajtam. Viszont leadtam egy év alatt 16 kilót és 88 kilóra mentem le. Ja! A cukor szintem is helyre állt. Azóta is rendben van.

Egyre rendszeresebben, egyre többet futottam. A vizesedés lassan megszűnt. A fájdalom is egyre kevésbé volt kellemetlen. Csak ha hosszabbat 8-10 km-t futottam. Találkoztam olykor olyan emberekkel, akik csoportban futottak. Érdekes - gondoltam. Aztán ilyen csoportban több ismerősömet is láttam. Az ő hatásukra, kérésükre egyszer csak azon kaptam magam, h többször is velük futok. Rengeteg információt, tanácsot, javaslatot kaptam, figyeltem.

Gyökeresen változott a mozgásom, a futó stílusom. Elkezdtem a csoporton belül lévő emberek, sportolók által szervezett edzésekre is eljárni. És elkezdtem fejlődni! És most egy kis pauza. Már becsatlakozni a futós csoportba is komoly pszichés próbatétel volt. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Ki fognak ezek nevetni engem, ott csoszogok köztük, fel fogom őket tartani, nem is tudok az ő tempójukban menni, nem is olyan menő a ruhám, mint az övék, nem is olyan menő a cipőm mint az övék, mit keresnék ott köztük, különben is csak 2-3 embert ismerek. Hagyjuk a p....ba az egészet. ISMERŐS?! Visszatérve a jelenbe: Rájöttem pár alkalom után, hogy akikkel együtt vagyok, futok, remek emberek, csupa-csupa hasznos dolgot tudnak, és ezeket meg is osztják velem.

Ráadásul rajtam kívül is vannak fanatikus, nálamnál kitartóbb emberek, akik óriási sportolók. Hétköznapi hősök, akik remek közösséget alkotnak, és minden nap le tudják győzni magukat. Ledöntik a képzeletük által állított falakat és átlépnek saját árnyékukon egy-egy újabb cél elérése során. Megtanítottak a mások által elért eredmények tiszteletére, becsülésére. Tudjátok már ti is: a futás is csak olyan, mint a többi dolog, vagy munka - amit bele teszel, azt tudod kivenni. Megtapasztaltam én is milyen legyőzni magad. Türelmes voltam magammal szemben. Ti is legyetek azok. Nem mindenki lesz maratonista, spartatlonista, ultraista stb. Nem is kell. Amit megfutsz az a tied. Nekem közel 2 években telt, mire eljutottam odáig fejben, hogy félmaratont fussak. (Hála az égnek azóta rendszeresen futok félmaratonokat és maratonom is van már nem is egy.) És tudjátok meg, örültem, mint majom a f...nak, hogy sikerült. Mindegy milyen eredménnyel, de sikerült. De ugyanígy örültem előtte az első 5 km-nek, az első 10 km-nek amit 1 órán belül futottam le, vagy az első Trail futásomra, ami után úgy elfáradtam, hogy hányni tudtam volna, de Engi barátom, aki elvitt, örülhet h nem volt karnyújtásnyi közelben, biz isten megfojtottam vna....

Szóval eljutottam odáig, hogy bár fájnak az ízületeim még mindig a hosszabb futások alkalmával, de a futásaim minden percét, minden pillanatát tudom élvezni. Meg tudom látni a másik teljesítményében a rendkívülit. A futással, a futásnál olyan embereket ismertem meg, akik teljesítménye emlékeztet arra, ahonnan indultam, arra, hogy a teljesítményre fel kell nézni, arra, hogy mindenkit tisztelni kell azért, mert minden futásuk alkalmával le tudják győzni önmagukat.

Tisztellek Titeket futótársaim, és annak a kis csoportnak a tagjait, amely magát Csigának hívja, és csigafutásként rakjuk fel büszkén a futásainkat. Elképesztően sokat köszönhetek nektek barátaim, a mi kis közösségünknek, ahol jelenleg is sportolok. De annak az idegennek is mondhatnék köszönetet, aki egy hosszú futás közben/végén/ után, amikor el vagyok csigázva, egy jó szóval, vagy gesztussal, néha többet ad számunkra, mint bárki... Nagyon sokat írhatnék még, akár egy könyvet is. Ha akarjátok még irhatok is.

De eszembe jutott egy imádság, amit futóimádsággá alakítottam. Fogadjátok szeretettel: Urunk, adj jó vezetőket nekünk, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk! Akik hivatásuk fenségét átérzik, és azt nem saját fényüknek tekintik. Akik neked szolgálni szeretnének, és nem uralkodni akarnak helyetted. Akik a te igazságaidat hirdetik, és nem saját igazságaikat terjesztik. Akik a te akaratodat kutatják, és nem a sajátjukat erőltetik ránk. Akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni, de tudnak tapintatosan magukról hallgatni. Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad őket éri bántás, hanem mikor miattuk téged ér ócsárlás. Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, és azt nemcsak velünk elhitetni akarják. Akik nem velünk versengve gyűjtik az anyagiakat, hanem velünk együtt járják a göröngyös utakat.

Végül, Urunk, engedd megérteni, hogy ők is csak emberek, és ők is minél jobban megértsék: mi bennük keressük jóságos arcod fényét! Hassteg fussunkegyutt, hassteg csigafutas...

Fotók: MAPEI/Fcebook