aki 1997-ben kettős emberölésért életfogytig tartó szabadságvesztést kapott, de ebből 20 év után feltételesen szabadulhatott.

A bíróság vádirattal megegyező megállapítása szerint az 51 éves B. Tibor 2018 januárjában ismerkedett meg a zalaegerszegi hajléktalanszállón későbbi áldozatával, akivel élettársként tekintettek egymásra. Italozó életmódot folytattak, ha tehették, az éjszakákat a szabadban, a zalaegerszegi parkerdőben töltötték.

Tavaly júniusban egy szintén hajléktalan férfival hármasban italoztak a városban. Amikor az éjszakai szállásuk felé, a parkerdőbe indultak, a nő annyira ittas volt, hogy nehezen tudott lépkedni, ezért a vádlott ütni kezdte. Az asszony a fűre dőlt, emiatt élettársa még indulatosabb lett, többször is álkapcson rúgta és megtaposta a nőt.

A parkerdőben egy padnál tovább italoztak, majd sötétedés után elindultak az alvóhelyük felé, de a botladozva lépegető nő ismét elfeküdt a földön. A társa emiatt újra bántalmazta, majd elvonszolta a közeli ivókúthoz, ahol vizet engedett a nő fejére.

Az asszony teljesen nem tért magához, ezért a férfi tovább ütlegelte, rugdosta és taposta földön fekvő áldozatát, a velük lévő férfi emiatt segítségért indult. Miután kettesben maradtak, a brutális bántalmazás tovább folytatódott, végül a vádlott megfojtotta a nőt.

Az időközben segítség nélkül visszatért férfinak a vádlott azt mondta, élettársa elaludt, ezért lefeküdtek, másnap hajnalban pedig együtt indultak el kéregetni és italt szerezni. A földön hagyott holttestre járókelők találtak rá.

A szakértői vizsgálat csaknem száz külsérelmi nyomot és belső sérüléseket talált - ezek közül több önmagában is életveszélyes volt -, a nő halálát végül a fojtogatás okozta.

B. Tibor még 1997-ben különös kegyetlenséggel megölte az apját és annak élettársát, az ezért rá kiszabott életfogytig tartó büntetésből 20 év után, 2017-ben feltételesen szabadult.

A férfi a keddi tárgyaláson - ahogy a korábbi esetekben is - többször keveredett ellentmondásba saját korábbi, a történtekről és a társaságában lévő emberekről szóló kijelentéseivel. A bírósági eljárás során végig tagadta a gyilkosságot, csak annyit volt hajlandó bevallani, hogy többször is bántalmazta élettársát, de másokra hárította a felelősséget még az ennek ellentmondóan valló tanúkkal történt szembesítéskor is.

Azt állította, hogy mások bántalmazták a nőt, ő inkább segíteni akart neki. Őt pedig a vele italozók közül valaki begyógyszerezte, amitől elaludt, de a társaságból meg is fenyegették, hogy megölik, ha bárkit vádolni próbál.

A vádlott arra is hivatkozott, hogy korábbi betegségei, fizikai állapota miatt nem volt elég testi ereje a fojtogatáshoz, de a meghallgatott orvos szakértő szerint a férfi állapota nem zárja ki, hogy képes lehetett megfojtani az asszonyt. A védő szerint ugyanakkor nem volt bizonyítható egyértelműen, hogy ki követte el az emberölést, a másik, az ügyben tanúként szereplő férfi szerepe nem lett kellőképpen tisztázva.

Az erőszakos, többszörös visszaesőnek minősített férfi és a védője fellebbezést jelentett be a fegyházban letöltendő, tényleges életfogytig tartó büntetést kiszabó ítélet ellen.