Krizsán András egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán végezte. A diploma megszerzése után két évet állami tervezőirodákban dolgozott, majd sikeres felvételt nyert a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájába. A posztgraduális mesteriskola évei alatt több munkán dolgozott együtt Makovecz Imrével, egyebek között a Sevillai világkiállítás magyar pavilonjának kivitelezési munkáin, Spanyolországban. A Vándoriskola elvégzése után aktívan bekapcsolódott az országos szervezetű Falufejlesztési Társaság építész tagozatának munkájába, melyben Kemény Bertalan közvetlen munkatársaként az építész tagozat munkáját vezette. Pula község tanácsadó főépítészeként évtizedek óta eredményesen tevékenykedik az intézményi és szellemi támogatás nélkül maradt kistelepülések önfenntartó képességének megalapozásán, a népi építészeti értékek felmérésében. 2009-ben Önkormányzati Főépítész szakmérnöki másoddiplomát szerzett a BME Urbanisztika tanszékén. Tudományos munkájának eredményeként, Somogyi Győző festőművésszel közösen könyvet írt a „Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete” címmel (Cser kiadó 2009).

Az Országos Főépítészi Kollégium elnökségének és a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi tagjaként már eddig is számos tanácskozásra, konferenciára hívták előadónak (Savaria Nyári Egyetem, Országos Főépítészi Konferencia, Népi Építészeti Konferencia, Professzorok Batthyány Köre), melyeken a vidék társadalmi felemelkedéséről, építészeti értékeiről tartott előadásokat. A Magyar Építőművészek Szövetségével közösen vezeti és szervezi a „Csütörtöki Iskola” faluszemináriumot, melyen mindenekelőtt az értelmes párbeszéd, az együttgondolkodás módszerével keresik az okokat, megoldásokat az intézményi és szellemi támogatottság nélkül maradt területek önfenntartó képességének növelésére, hagyományaik, szükségleteik újra értelmezésére, a régi értékek újra felfedezésére.

2011 óta az European Network for Rural Dewelopment (ENRD) magyar testületének, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) elnökségi tagjává választották. Az ő kezdeményezésére indult el a „Nagyapám Háza” Mester-Inas képzés országos hálózata, mellyel népi műemlék épületek, tájházak felújítása, állagmegóvása során ismerkedhetnek meg a résztvevők a tradicionális építészet értékeivel, a hagyományos népi építőmesteri technológiákkal. Talán ez a munka teszi majd lehetővé, hogy a népi épületek újjászülessenek és fennmaradjon az utókor számára emlékük, hogy bemutathatóvá váljanak vitathatatlan értékük, és megmaradjon valami, ami ellenáll az időnek. A népi építészet kutatása, megőrzése és népszerűsítése területén végzett értékmentő és közösségépítő tevékenységéért 2012-ben átvehette a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetését.

Sokoldalú építészeti tevékenysége az ország legkülönbözőbb térségére kiterjed, ezen belül különösen a Balaton-felvidéken sűrűsödnek alkotó munkáinak eredményei. Középületeit és lakóházait több alkalommal Építészeti Nívódíjjal jutalmazták. Megvalósult épületeire jellemző az emberi lépték, a tájba illő anyaghasználat, a hely szelleméhez és az épített környezethez való kreatív alkalmazkodás. Tervei nyomán olyan modern organikus épületek születnek, amikre nem az utánzás, az építészeti idézet, vagy átvétel a jellemző, hanem melyeknél a hely szelleme és a kor szelleme barátságosan és szervesen kapcsolódik. Művei bizonyítják azt az alaptézist, hogy az organikus építészet nem stílus, hanem gondolkodás, magatartás, a világhoz való sajátos viszony. 2006-ban települési értékvédelem és a települési környezetszépítés területén végzett kiemelkedő, eredményes munkájáért Kós Károly-egyéni díjjal, valamint magas színvonalú építészeti alkotó munkássága elismeréséül 2012-ben Ybl Mikós-díjjal tüntették ki.