Június első vasárnapja pedagógusnap, amelyet Magyarországon 1952. júniusában ünnepeltek meg először. Ezen a napon adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket, később egyes kitüntetéseket is az ország és a települések legkiválóbb pedagógusainak.

“A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti – bár ez sem kevés -, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó s eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és tapasztalás közé” -írta Gyergyai Albert.

Pedagógusaink emlékét -ha akarjuk, ha nem - egy életen át magunkban hordozzuk. A tananyag elhalványulhat, az átadott ismeretek némelyike megkophat, de a szívünk nem felejt. Arra mindig emlékezni fogunk, hogy ki segítette, ki egyengette utunkat kemény szigorral, ám emellett hittel és szeretettel a bölcsödétől és az óvodától kezdve egészen az egyetemig. Az igazi pedagógusok és tanításuk életünk végéig velünk maradnak.

Boldog pedagógusnapot!