Szent II. János Pál pápa Karol Józef Wojtyła néven született 1920. május 18-án Lengyelországban, egy Krakkó közeli kisvárosban, Wadowicében.

1978. október 16-án választották meg pápává, ekkor - elődei iránti tiszteletből - vette fel a II. János Pál nevet. Székfoglaló miséjén hangzott el a híres „Ne féljetek!” felszólítás.
A tárlatot az Esztergomi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a Magyar-Lengyel Baráti társaság rendezte, a varsói Centrum Mysli Jana Pawla II. szervezet képeiből. Bár a 100 éves évforduló tavaly volt, a koronavírus-járvány miatt egy évvel később kerülhetett sor a kiállítás megtartására.

A rendezvényen Spisák Balázs, az Önkormányzat elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Dr. Török Csaba plébániai kormányzó mondta el a kiállítás kapcsán beszédét.

„Ebben a kiállításban végig követhetünk egy évszázadot, de közben végig követhetünk egy életet, ami egy szent élet, ahogyan ezt pár éve hivatalosan is kijelenthetjük.

1920. május 18-án megszületik egy lengyel kisgyermek és 101 évvel és néhány hónappal később mi állunk Esztergomban, a Szent Adalbert Központban, hogy egy róla szóló kiállítás megnyitóján részt vegyünk.” -hangzott el a megnyitón dr. Török Csaba plébániai kormányzótól, aki beszédét a következő gondolattal folytatta:
„A szövegek mellett az arcokban a tekintetetekben merüljünk el egy-egy fényképen, mert azok fogják megmutatni, hogy miről is szól ez a történet, de legfőképpen azt, hogy a születés nem a százegy évvel ezelőttire vonatkozik igazán, hanem arra, hogy egy ember élete megszületik az Istennél a szentségre, a szentségben.

Ez egy hatalmas születésnek az útja és reméljük, hogy folytatódik bennünk is azáltal, hogy Szent II. János Pál pápa üzenetét, valójában Isten üzenetét befogadjuk.”

A képek egy család belső világából, otthonos meghittségből indítják a kiállítást, amely bármelyikünk családjának története lehetne. A pápa családja azonban szó szerint elfogyott még mielőtt a történelem nagy vihara lecsapott volna, hiszen a későbbi pápának a nővére még a születése előtt halt meg négy évvel, édesanyja kilenc éves korában, legidősebb bátyja három évvel később 12 éves korában, végül édesapját is elveszti… Mielőtt elkezdődik az a történelmi életpálya, ami az ő sorsa lesz, a saját emberi életpályája sajátos módon bezárul.
Innentől kezdve a tablókon azt követhetjük nyomon, ahogyan a családi képeket felváltják a történelmi események és a hivatás képei. Jellemző, hogy a hivatása, a papi identitása pont egy világháborúban érlelődik meg.

A lengyel nyelv és irodalom tanulmányozásától a kultúra szolgálatának szellemétől, a színháztól a költészettől ez idő alatt érkezik meg a spirituális, a lelki, az Isten szolgálatának szellemiségéig.

A megnyitón elhangzott, hogy a pápa nagysága és egyedi karizmája abban állt, ahogyan a magas rang mellett mindig ember tudott maradni, a pap mellett mindig megmutatta az embert is, akinek a szívében valódi szeretet lakozott.

Talán emiatt szerették egész pályafutása alatt iskoláskorától kezdve, és akkor is, amikor a katolikus egyház fejeként tevékenykedett. Dr. Török Csaba kiemelte, hogy nagyon ritka az, hogy nagy embereket lehet szeretni is, nem feltétlenül csak csodálni és tisztelni kell őket, vagy nem távolságtartással leborulni előttük, hanem emberként kötődni hozzájuk.

A plébániai kormányzó úgy vélte, hogy II. János Pál pápaságának ez volt a legszebb ajándéka, hogy az egyház valóban megmutathatott rajta keresztül valamit önmagából, evangéliumi üzenetéből egy konkrét emberi arcon, alakon keresztül.

II. János Pál közel 27 éves pápasága az egyik leghosszabb volt a történelemben. A boldogok közé emelte többek között Teréz anyát, a magyarok közül pedig Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót, valamint az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Munkásságával hozzájárult a közép-kelet-európai társadalmi változásokhoz, a kommunista rendszer összeomlásához, és ő volt az, aki átvezette az Egyházat a harmadik évezredbe.

A megnyitón közreműködtek: Szendi Ágnes zongoraművész, pedagógus, Pálmai Árpád egyházzenész, karnagy, énektanár, valamint Hetényi Bálintné nyugdíjas pedagógus.