Metsző szélben érkeztek a Mária Valéria híd Duna oldali pillére mellett álló mészkő emléktáblához a megyénk mérnök kamaráinak tagjai és Koditek Pál az EBE elnöke.

A híd újjáépítésének 20. évfordulóján ők is ünnepeltek. Ünnepeltek, koszorúztak és emlékeztek.

Emlékeztek Homor Kálmánra, Esztergom díszpolgárára, egykori mérnök társukra, aki az 1980-as évek második felétől elsőszámú szószólója volt a híd újjáépítésének. Előbb csak szakemberként és civilként, később az Esztergomi Hídbizottság ügyvezető elnökeként és az Esztergom Barátainak Egyesülete egyik vezető tisztségviselőjeként.

Homor Kálmán volt az, aki építészmérnökként készítette el Reviczky János esztergomi hídmérnökkel közösen, mindenfajta díjazás nélkül a Mária Valéria híd újjáépítésének megvalósíthatósági tanulmányát.

Homor Kálmán mellett mindazokról - a nagyközönség előtt kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert - szakemberekről és polgárokról is megemlékeztek a jelenlévők, akik jelentős szerepet játszottak abban, hogy ma újra száraz lábbal lehet átkelni a Dunán Esztergom és Párkány között.

Az ünnepi összejövetelen és koszorúzáson Besey László mérnök-statikus mondott beszédet, személyes élményekkel emlékezett meg az 1999-ben elhunyt Homor Kálmánról és történeteket osztott meg a hídépítés folyamatána előkészítéséről, valamint a tényleges munkálatokról is.

A koszorúzási ünnepséget Kölcsey soraival zárta:

"Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"