"Szőke Erika képein a fény és az árnyék úgy játszik egymásba, akár az illanó pillanatnyiság és az örökkévalóságba merevedő idő. Akárcsak a kakaó bőre a csészében, a krumplilaska forró lehelete, a hideg húsleves karikáiban játszó félhold. A hétköznapok szaladása emlékképekre vetül, a családi élet mozzanatai mögött gyerekkori emlékképek tűnnek fel. A munkák és napok fogatagában a szülők tevékenységét a gyermek optikája művészetté nemesíti. A főzés, a szobafestés, a kerti munkák olyan mágikus cselekedetté válnak, amelyek az idő metamorfózisát hozzák létre: éltető elemet és kötőanyagot alakítanak ki, kovászt, amely az egybekelés alapja, amely az állandó átalakulásban létező azonosságot anyagiasítja."
(Száz Pál)

SZŐKE ERIKA (1977) képzőművész, fotográfus, a Nyitra melletti Nagyképen él és alkot. Főiskolai tanulmányait a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Képzőművészeti és Művészetpedagógiai karán végezte. Munkáiban a hagyományos, analóg és digitális technikák mellett különféle experimentatív és saját fejlesztésű, a klasszikus fénykép és sokszorosított grafika határterületein mozgó eljárásokat alkalmaz. Nem ritkán afféle kiterjesztett fotókat, a fénykép és a térbeli objektum közt egyensúlyozó tárgyakat hoz létre. Műveinek központi témája a család, a családon belüli emlékképek, viszonyrendszerek és kapcsolati hálók univerzuma, a társadalmi nem és a nemi identitás artikulálódásának kérdései, valamint az emlékezet és a felejtés kölcsönhatásainak ábrázolhatósága (akár egyéni, akár kollektív szinten). Alkotásaival számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt, 2014-ben elnyerte a Székelyföldi Grafikai Biennálé nagydíját.