A november 22-éig látható összművészeti tárlatról a megnyitón mondott köszöntőkben többször is elhangzott: országos jelentőségű, rendkívül magas színvonalú, szuggesztív kiállítás született Esztergomban.

A legkülönfélébb képzőművészeti ágak, irányzatok képviselői, szám szerint negyven alkotó munkái láthatók a „Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek!” címet viselő új esztergomi kiállításon. A Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervező tagozata által életre hívott összművészeti eseménnyel az I. világháború méltatlanul elhallgatott hősei, katonai és civil áldozatai előtt hajtanak fejet. A megemlékezés miatt most az ország szeme Esztergomra szegeződött, hiszen az I. világháború okozta mély sebek, az áldozatok milliós száma, a világégés utáni, a Magyarországra rótt igaztalan trianoni döntés, a szétszakított családok és kapcsolatok fájdalma már nagyon rég fogalmazódott meg ilyen esszenciálisan, ilyen mély nyomokat hagyóan, ilyen igaz és tiszta, művészi módon, mint a mostani emlékkiállításon.

A tárlat gazdagságát mutatja, hogy a kifejezetten nagy belmagassággal bíró Szent Adalbert Központban lévő galéria mindhárom termében kaptak helyet a többségében nagyméretű alkotások. A háború szürreális borzalmát, az áldozatok hétköznapi és emberfeletti hősiességét, az értelmetlen pusztítást ábrázoló művek között festmények, grafikák, szobrok, kollázsok és különleges installációk találhatók.
A kiállítás rangját mutatja, hogy a Magyar Művészeti Akadémia szinte teljes tagsága jelen volt az eseményen (miként a hasonló témájú, a kora délutáni, a ferences gimnáziumban megtartott Prutkay Péter kiállítás megnyitóján is.). A kiállítás moderátor Keppel Márton, az MMA Iparművészeti és Tervezői tagozatának titkára volt. A kiállítást méltatók sorát Fekete György professzor, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nyitotta meg, majd őt követte Bíró László katonai ordinárius, tábori püspök.

Ezután a kiállítás fővédnökeként, Romanek Etelka polgármester egyebek mellett a következő gondolatokat osztotta meg:

„Azt mondják, hogy aki ismeri a múltat, az birtokolja a jövőt. Ahhoz azonban, hogy valóban ismerjük a múltat és valóban legyen jövőnk, ahhoz a jelenben kell minden tőlünk telhetőt megtenni, mi vagyunk a kapocs múlt és jövő között. Ehhez sokan, sokféleképpen tudnak hozzátenni, de mégis, talán a művészet, és annak sajátos, az ember legmélyebb érzelmeit megérintő eszközei azok, amelyek a legtöbbet tudnak segíteni. Olyan különleges értékek ezek, amelyek a leginkább közel állnak a teremtéshez, ahhoz a mindenekfelett álló csodához, amely minden egyes alkotásban újra és újra megmutatkozik.”

A folytatásban Meszlényi László, a Szent Adalbert Központ igazgatója köszöntötte a tárlat közönségét, s mesélt családjuk I. világháborús kötődéséről, végül Somogyi György művészettörténész méltatta a kiállítást.

A kiállítás megnyitót előadásával színesítette Széles András citeraművész. A tárlat kurátora Kókay Krisztina grafikus, textilművész, az MMA rendes tagja volt. A kiállítást Szepes Hédi művészettörténész rendezte.