Orwelli világrend van kialakulóban, az erőviszonyokat 15 éven belül három szuperhatalom, Az Eurázsiai Unió, a Nyugat konföderációja és a világ minden országába „előőrsöt” telepítő Kína határozza meg; Ukrajna orosz karámba kényszerítése az átrendeződés előjele – nyilatkozta Rádió Orientnek Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, aki arról is beszélt, miért robbanhatott ekkorát az NSA-botrány, s miért csalódott Amerikában Merkel kancellár.

A medve két lábra áll

Ukrajna hovatartozása, az ország jövőbeli státuszáért folytatott huzavona az első olyan alkalom, amikor az EU expanzív külpolitikája orosz hatalmi érdekekkel ütközik, a csendes diplomáciai háború vesztese pedig úgy tűnik, Brüsszel lesz. Hiába tüntetnek több mint egy hónapja tízezrek Kijev főterén az EU-csatlakozás mellett, ha az Unió nem képes teljesíteni az elnök, Viktor Janukovics kéréseit – az ukrán államadósság rendezéséhez szükséges 15 milliárd dollár helyett csak 600 millió eurót ajánlott fel, és ennek kifizetését is feltételekhez köti. Moszkva ugyanakkor hezitálás nélkül vesz ilyen értékben ukrán állampapírokat és olcsóbban adná Kijevnek a földgázt is, amennyiben az belép az orosz vámunióba, a kazahok, beloruszok és örmények mellé. A kijevi ellenzéknek ráadásul fogalma nincs arról, mit jelent az EU, csak vágyaik vannak – véli Nógrádi György. „Tessék megnézni a magyar vágyálmokat 1990-ben, teljesen mások voltak, mint a realitás” – ám amikor beléptünk az EU-ba, nem kaptuk meg azokat a lehetőségeket, mint például Dél-Európa.” Ukrajnának így valójában esélye sincs az nyugati nyitásra, hiszen atom- és nehézipara is orosz kézen van – az együttműködés az EU-val legfeljebb szimbolikus lehet.

A szakértő szerint Amerika és Európa nem tartja tiszteletben az orosz érdekszférát –erre példa volt a grúzok 2008-as nyugati támogatása, vagy az, hogy az EU a közelmúltban képviseletet nyitott Kijev főterén, támogatva a kormányellenes tüntetőket –Vlagyimir Putyinnal viszont már nem lehet úgy ujjat húzni, mint egykor Jelcin elnökkel. „Putyin az Eurázsiai Unió révén új orosz birodalmat akar, amihez minden kelet-európai posztszovjet országra szüksége lesz, a három balti állam kivételével; ahol lehetőséget lát erre, habozás nélkül lép, és bővíti érdekszféráját, Ukrajna lekötelezésével pedig eljuthat a schengeni határig ” – hangsúlyozza Nógrádi.

Európa alkonya

Az Európai Unió mindeközben teret veszít, működése lassú, és körülményes; a szakértő szerint jellemző, hogy mire az EU-ban megállapodnak a közös védelmi rendszer korszerűsítéséről, a kiválasztott technika már elavultnak számít. A döntéshozatalt nemcsak a bürokrácia nehezíti, de a közös célok hiánya is: távolodunk attól, hogy Európa megtalálja a helyét, szerepét a világban, hiszen az Unió jövőjéről sincs egységes elképzelés– míg a németek szuperállamot és tartományi jellegű tagállami rendszert szeretnének, addig a franciák a nemzetállamok további erősítését. Jelen helyzetben az EU lemondhat az önálló világhatalmi szerepről, csupán amerikai szövetségesként marad létjogosultsága a hatalmi játszmákban, mutatott rá a Rádió Orient vendége.

A passzivitást jelzi az uniós csúcs viszonylagos eredménytelensége: a résztvevők lemondtak a közös európai hadsereg felállításáról, a hetekben újraválasztott Angela Merkel kancellár pedig hiába próbált keményen fellépni az EU-s ajánlásokat figyelmen kívül hagyó tagállamokkal szemben – programja nem kapott megfelelő támogatást. Bár több kormányfő is egyetértett biztonságpolitikai együttműködés erősítéséről - Nógrádi szerint csupán szép szavak hangzottak el, miközben a Nyugat országait időzített bombaként fenyegeti az Afganisztánban hagyott brit és amerikai fegyverarzenál, amitől olcsóbb volt megválni, mint hazaszállíttatni. Ezeket a fegyvereket aztán fillérekért árverezik el, és nagy részük a tálibokhoz kerül, hogy további terrorakciók eszköze legyen.

Az idő Kínának dolgozik

Kína ereje már ma vitathatatlan, 15 év múlva viszont múlva világelső lesz GDP szempontjából is, és olyan hadi erőfölényre tesz szert, hogy bárki ellen meg tudna vívni egy háborút. A kommunista ország vezetése ugyanakkor nem agresszív terjeszkedésben, hanem hosszú távú stratégiában gondolkodik, aminek része a népesség külföldre vándorlása, az előőrsök kihelyezése is. Ma a világ minden országában számottevő kínai kisebbség él. Bár az oroszokkal Peking jelenleg partneri viszonyban áll, Szibériát már szó szerint benépesítették a kínai-orosz állampolgárok; az ottani élelmiszer-termelés 40 százalékát ők biztosítják, és csak idő kérdése, hogy mikor állnak elő autonómiai vagy éppen területi követelésekkel –az idő pedig nekik dolgozik. Mint Nógrádi megjegyzi, Kína jelenleg csak a tengeri határok kérdésére reagál érzékenyen, s a partjai közelében fekvő szigetekre is igény tart, hogy ott nyersanyag-kitermelő vagy katonai bázist létesíthessen. Az USA épp ezért most a Csendes-óceán területén erősíti kapcsolatait, hogy egy Kína-ellenes szövetséget hozzon létre, Japán vezetésével – de erre a környező országok vonakodnak a részvételtől, a japánoktól elszenvedett 20. századi sérelmek miatt. A térségben így csak Kína fölénye egyértelmű, a térség erőviszonyai, külpolitikai érdekei viszont folyamatosan változnak.

Az erkölcsös kém és a sértett szövetséges

Az NSA-botrányában nem maga a lehallgatások, megfigyelések ténye volt a kulcsmotívum –ezt mindenki sejthette Nógrádi szerint, akinek egy kis köze is van a külpolitika és diplomácia világához. Fontosabb az indok, hiszen a kiszivárogtató Mark Snowden erkölcsi okokból hozott nyilvánosságra minden, megszerzett dokumentumot, akár csak pár évvel korábban Julian Assange, a Wikileaks- adattár megalapítója. A hidegháború idején még pénzért, vagy megfélemlítés hatására tálaltak ki a kémek, ma már egy lelkiismeretes, az informatikához értő fiatal is megrendítheti a legnagyobb hírszerző hálózatokat – jegyzi meg Nógrádi György.

Angela Merkelt szintén nem érhette váratlanul, hogy ő az európai NSA- adatszerzések egyik fő célszemélye, mégis rendkívül dühösen és csalódottan reagált, mikor Snowden nyilvánosságra hozta az ügyet, s kiderült, hogy a német kancellár mobilját rendszeresen lehallgatják. Csalódottsága Nógrádi szerint érthető: az NDK-ból származó kancellárnő hitt az amerikai álomban, az Egyesült Államokat Németország legfőbb szövetségesének tekintette, mindent megtett a transzatlanti együttműködésért – bár sejthette, mégis sokkoló lehetett szembesülni azzal, hogy Amerika nem bízik benne, és az irodájától 700 méterre fekvő nagykövetségről követik le beszélgetéseit; ráadásul, nem csak az NSA, de brit, francia és kínai ügynökségek is figyelték a nem titkosított vonalat. „Eric Holden amerikai igazságügy-miniszter ugyan ezután megígérte Merkel asszonynak, hogy véget vetnek a kémkedésnek, de az NSA irányítása nem az ő hatáskörébe tartozik. Ne legyenek kétségeink, a világszintű adatgyűjtés továbbra is folytatódni fog – szögezi le a biztonságpolitikai szakértő.