Szekeres János több évtizedes, kiemelkedő sportpedagógiai munkássága és a természetfotózás terén nyújtott kimagasló, Esztergom hírnevét is öregbítő művészi és ismeretterjesztő tevékenysége elismeréseként vehette át az elismerést – méltatta Hernádi Ádám a kitüntetettet közösségi oldalán, hozzátéve, hogy „a Jóisten éltesse sokáig Tanár Úr”!

Szekeres János pedagógus családból származik. Esztergomban született 1950. január 17-én. Édesapja a tanítás mellett szabadidejében solymászkodott is, így sokat járt a vadászmadaraival a természetbe, ahova fia kisgyermekként rendszeresen elkísérte. Már ekkor megszerette a természetet annyira, hogy ez később kipusztíthatatlan szenvedélyévé vált.

1973-ban diplomázott a Testnevelési Egyetemen, majd diplomavédéssel másoddiplomát is szerzett 2002-ben. 1973-ban a Dobó Katalin Gimnázium testnevelés szakos tanáraként dolgozott 2010-ig. Színes egyénisége, humora, kiváló kapcsolatteremtő képessége, ugyanakkor a sport iránti következetes elkötelezettsége diákok ezrei számára tette élménnyé a testnevelési órákat.

A Dobó Katalin Gimnáziumban szertorna, röplabda, atlétika, kosárlabda, fotószakkör, természetjárás csoportokkal foglalkozott. Minden évben a kollégák segítségével megszervezte és vezette a vízitábort és a sítábort is. Különösen az iskolai kosárlabda csapatok építésében játszott élenjáró szerepet. A tanórákon kívül a nyári vízi- és sporttáborok is felejthetetlen élményt nyújtottak diákjainak.

Kiváló testnevelő tanári munkájának egyik elismerése volt, hogy a Testnevelési Egyetem évek óta rendszeresen küldte hallgatóit hozzá a vidéki tanítási gyakorlatok elvégzésére.

1973-ban megalakította az Esztergomi Szerszámgépipari Művek (SZIM) atlétikai szakosztályát. Sok tehetséges fiatal szerette meg a sportot és ért el kimagasló eredményeket. Ifi válogatott atlétákat is neveltek és rendszeres versenylehetőséget biztosítottak a SZIM-kupa és később az Esztergom-kupa atlétikai versenysorozattal, a mezei bajnokságok megrendezésével, melyeket az általános és középiskolás diákok nagyon megszerettek. A téli időszakban fedettpályás atlétikai versenyeket is szerveztek. Az Országos diákolimpiákon minden évben sikeresen szerepeltek sportolóik.

A városi, megyei, területi szertorna Diákolimpia versenyeken, mint versenybíró 1973-tól 2010-ig tevékenykedett. Országos minősítést szerezett atlétikai versenybíró vizsgán, és a tatai atlétikai általános és középiskolás Diákolimpiákon rendszeresen részt vett, mint versenybíró.

Sokoldalúságát, képességeit azonban nem csak a testnevelés, a sport területén kamatoztatta. Diákjaival sokat barangolt az erdőkben. Egy idő után szerette volna magával vinni, haza hozni az élményeket, megmutatni másoknak is milyen csodálatos mindez. 1976-ban egyik kirándulására magával vitte a fényképezőgépét is. Ekkor fertőződött meg a természetfotózással, amit azóta sem bánt meg. Ettől kezdte a fotózást komolyabban művelni a Budapesti Nimród fotó klubban.

Legkedvesebb tájai a vadregényes Gerecse, a bükkös-csertölgyes Pilis és a romantikus Vértes. Ezek növény- és állatvilágát, természeti értékeit fényképezi elsősorban. A kiállításain is ezek a képek láthatók többségében. Sokat tartózkodik kint a szabadban, szinte minden szabadidejét ott tölti. Sok vadász barátja van, akik tanácsaikkal segítik a munkáját.

A természetfotózás nehéz feladat, sok lemondással és kudarccal jár. Küszködni kell a fénnyel, hiszen a vad legtöbbször hajnalban és késő este mozog. Ismerős a természetfotósok között az a tétel: ha van fény nincs vad, ha van vad nincs fény. A kudarc azonban megedzette Őt, hogy az elképzelt pillanatot, képpé tudja formálni. Az elkészült alkotás mindenért kárpótolja alkotóját.

A természet iránti elkötelezettségét a diákoknak is átadta. Túravezetőként, a vízi táborokban, az iskolai fotószakkör vezetőjeként sok tanulóval ismertette meg élő környezetünk szépségeit. Tanítványai közül többen az Ő hatására váltak maguk is a természetfotózás szerelmeseivé. Tehetséges diákjai számos díjat nyertek fotópályázatokon. Sokan közülük komoly alkotó művészek lettek.

Kezdetben családjának és szűkebb baráti körének mutatta meg az elkészült képeket. Aztán egy fotópályázaton elért sikere késztette arra, hogy egyre gyakrabban induljon fotópályázatokon. Azóta számos díjat nyert itthon és külföldön.

Sok önálló és közös kiállításon mutatta meg a nagyközönségnek természetfotóit, amelyek rendszeresen megjelennek nívós hazai és nemzetközi kiadványokban, könyvben, folyóiratban, újságban. Sok címlapfotót, illusztrációt, prospektust készített. Sokszor szerepel hazai és nemzetközi konferenciákon előadóként, konzultánsként. Megszámlálhatatlan előadást tartott a természetfotózásról egyetemeken, főiskolákon, gimnáziumokban, általános iskolákban, fotókluboknál és vadásztársaságoknál.

1991-ben művészeti ösztöndíjat kapott. 2002-ben a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége ezüst diplomás fotóművésze lett. 2005-től tanít természet fotózást két fotóiskolában Budapesten. Társaival közösen szerkeszti a Természetfotózás online magazint. 2014-től fotós csoportokat vezet Európa különböző országaiba (Svédország, Norvégia, Izland, Csehország, Morávia, stb.).

Alapító tagja a Fotótúra Hungary Természetfotósok Egyesületének, tagja az esztergomi Art Fotóstúdiónak, az Esztergomi Művészek Céhének és a Természetfotósok Nemzetközi Szövetségének /IFWP/. Esztergomhoz szorosan kötődik az Art Fotóstúdión keresztül.

Pedagógiai munkássága elismeréseként Esztergom Város Önkormányzata a 773/2009. (XII. 10.) önkormányzati határozatával Majer István-díj az „Esztergomi Nevelésért” kitüntetést adományozott részére, január 18-án pedig az egyik legrangosabb esztergomi elismerést, a „Pro Urbe Esztergomért” kitüntetést vehette át több évtizedes pedagógiai munkája helyszínén, a Dobó Katalin Gimnáziumban - olvasható az esztergom.hu oldalon.