Pedig a fóbiától meg lehet és meg is kell szabadulni, hiszen a rovarokkal együtt kell élnünk.

Természetesen ez alatt nem azt értjük, hogy tűrjük meg a lakásunkban a sokszor valóban undort keltő csótányt vagy poloskát, ez utóbbi ráadásul még csíp is. Nem. Ellenük mindenképpen védekeznünk kell csótány- vagy poloskairtást kell kérnünk olyan cégektől, akiknek ez a specialitásuk. Inkább csak arra utaltunk, hogy a rovarok hozzátartoznak a Földünk élővilágához, és leélhetjük úgy is az életünket, hogy csak annyi figyelmet szánunk rájuk, amennyit érdemelnek, és úgy is, hogy rettegünk tőlük egy életen át. Tulajdonképpen a mi választásunk.

A rovaroktól való félelem kialakulása
A rovaroktól való félelem nem újkeletű jelenség, hiszen már az emberszabásúaknál is kimutatható volt, még akkor is, ha egyáltalán nem találkoztak rovarokkal. Ez egyfajta ősi ösztön, tudósok szerint az evolúció következménye. A szemünk mindent azonosít, ami kicsi, és ami fenyegetést jelenthet ránk nézve, vagyis ami felénk közelít. Az agy ilyenkor egy vészjelet ad le, és ez kiválthat egy egyszerű ijedelmet vagy rettegést, súlyosabb esetben akár pánikrohamot is azoknál, akik erre érzékenyek. Sokan emiatt nem szeretnek a szabadban tartózkodni nyáron, erdőbe vagy vízpartra pedig egyáltalán nem mennek, hiszen ott nem érzik magukat biztonságban. Sajnos a jelenség egészen kórossá is fajulhat, miközben a fóbiások tudják, hogy racionálisan nincs okuk a félelemre, ám a fóbia kialakulása sokszor nem racionális. A jelenség a felnőttek 5-6 százalékát, míg a gyerekek 10 %-át érinti.

A legyőzés módja
A rovaroktól való félelmet egyedül csak az az egyén győzheti le, aki elszenvedi, tehát a kulcs mindenkinél saját magában van. Mivel a jelenséget az agyunk produkálja, ezért tudatunkkal tudjuk legyőzni is. Az egyik módszer, hogy szembenézünk a félelmeinkkel, s saját erőből sikerül legyőzni a rettegést. Ez változatos formában történhet, például tanulmányozhatjuk a rovarok életmódját könyvekből vagy az interneten, vagy képzeljük el, hogy amitől félünk, az bekövetkezik.

A fóbiák mögött gyakran meghúzódhatnak mélyebb indítékok is, amelyeket leggyakrabban a gyermekkorban, annak is korai szakaszában kell keresnünk, esetleg olyat, amit erősen elfojtottunk magunkban. Ha felmerül ennek a gyanúja, akkor érdemes szakemberhez fordulnunk, aki segít ennek a mélyebb megértésében és megoldásában.

Léteznek igen jó megoldások, amelyek nagyon hatékonyak a rovarfóbia leküzdésében, ilyen például a kognitív viselkedésterápia. Ennek során fokozatosan megbarátkoznak a páciensek a félelmük tárgyával, mint ahogy a fentiekben leírtuk. Ha sikerül a tenyerükbe venni az állatot, akkor gyógyultnak tekinthetőek a betegek. Ezzel ugyanis elfogadják őket, nem látják már annyira félelmetesnek az adott állatot, hanem megtanulják teljesen normálisan kezelni.

Az első lépés egyébként a fóbiával való szembenézéssel, ha valaki már mer és tud segítséget kérni, hiszen ez azt jelenti, hogy nyitott arra, hogy megoldja, leküzdje ezt a problémát. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy alaptalan a félelmünk, és a rovarral való következő találkozást megpróbáljuk elviselhetővé tenni, akkor otthoni körülmények között is a gyógyulás útjára léphetünk.