A hetvenhat éves Dolores Fernandez Mora és férje, az egy évvel fiatalabb Mariano Blesa Julvé arra számították, hogy életük alkonyát viszonylagos jómódban tölthetik, mivel házuk árát már kiegyenlítették, és mintegy 1645 dollárnak megfelelő nyugdíjban részesülnek. Ebből, gondolták, talán utazásra is telni fog. Ehelyett ma ők tartják el 48 éves lányukat és annak két felnőtt fiát, akik mindhárman munkanélküliek. Az ő kis kétszobás lakásukban élnek együtt az észak-spanyolországi Zaragozában, és a nyugdíjas házaspár fizeti a lánya által felvett kölcsönök részleteit. Előfordul, hogy még ennivalóra is alig marad valami.

"Amíg a lányom nem talál magának munkát, nem tudom megcsináltatni a fogaimat. Ez van" - mondta nemrég mosolyogva Dolores Fernandez Mora a The New York Times című amerikai lap tudósítójának, elővillantva lyukas fogait.
Ahogy Spanyolországban mind érezhetőbbé válnak a gazdasági visszaesés következményei, nő azoknak a családoknak a száma, amelyek - mivel már nem jogosultak a munkanélküli segélyre, és maguk már nem képesek törleszteni a jelzáloghitel részleteit - kénytelenek idős szüleik támogatását igénybe venni.

Mindent elvesznek tőlük

A legújabb spanyol takarékossági intézkedések a jelek szerint aligha növelték a befektetők bizalmát, a friss statisztikák szerint a munkanélküliek aránya 25 százalékra nőtt. Az öregségi nyugdíjat már tavaly befagyasztották. A spanyolokra jellemző az erős családi összetartás, a nagyszülők többsége mindent megtesz szeretteiért, és nem szívesen tárja fel idegeneknek a tényleges helyzetet. Szakértők szerint csak azok tudják, hogy milyen nehéz idők járnak rájuk, akik az öregekkel foglalkoznak. Sok idős ember három nemzedéket táplál, otthona túlzsúfolt, és a helyzetből adódó feszültségek nem egyszer tönkreteszik az életüket.
Sok család hazahozza koros rokonait az idősotthonokból, hogy felvehesse nyugdíjukat. Vannak gondozók, akik egyenesen felvetik, vajon nem mennek-e ebben túl messze a fiatalabb nemzedék tagjai. Aggodalmukat nem oszlatja el az sem, ha a nagyszülők egyetértésével történik a hazatérés, vagy az öregek túl tehetetlenek már ahhoz, hogy észleljék a változást.
"A válság sajátos módon érinti az időseket - jelentette ki Angel Garcia, aki egy idős embereket segítő alapítványt vezet. - Sok nagyszülő minden tőle telhetőt meg akar tenni és meg is tesz a családjáért, de sajnos előfordul, hogy a fiatalabbak egyszerűen kirabolják az idősebb nemzedéket. Mindent elvesznek tőlük."
A felmérések alapján meredeken nőtt a családjukat segítő idősek száma. 2010 februárjában a 65 éven felüliek 15 százaléka támogatott legalább egy fiatalabb családtagot, 2012 februárjában már 40 százalékuk nyilatkozott így egy Gallup-partner spanyol közvélemény-kutatónak. 2009-ben az inforesidencias.com idősotthon-hálózati honlapon szereplő intézmények 76 százalékában voltak üres helyek, tavaly már 98 százalékuk rendelkezett szabad ággyal.
Ezek a számok jól érzékeltetik, hogy mennyire súlyos a helyzet Spanyolországban, ahol a legmagasabb a munkanélküliség az eurózóna országai közül. A kormány adatai szerint a családok mintegy 10 százalékában senkinek sincs munkája.

"Fogalmunk nincs, hogy mit tegyünk"

Sok szakértő szemében a gazdasági válság csendes hősei a nyugdíjasok, akik megosztják családtagjaikkal jövedelmüket és megtakarított pénzüket: nélkülük sokkal súlyosabb lenne a társadalmi válság. Gyakorta csak nekik köszönhető, hogy középkorú gyermekeik nem kerülnek az utcára.
"Hogy miért nem vonulnak többen az utcára kenyeret követelve? Mert ott vannak nekik az idős családtagok" - magyarázta Gustavo García, a zaragozai Casa Amparo szociális otthon vezetője.
Az 53 éves Petri Oliver és vele egyidős férje - miként bevallották - csak annak köszönhetik megélhetésüket, hogy otthon ápolták az asszony 80 éves, Alzheimer-kóros édesanyját. Az idős nő tavaly háromszor is agyvérzést kapott, és kómába került. Amíg élt, ott feküdt lánya zsúfolt nagyszobájában, éjjel-nappal ápolni kellett, és folyékony táplálékon élt. Férjének havi 300 euró segélyt folyósított az állam felesége ápolására, az idős apa a pénzt átadta lányának.
"Ha anyánk otthonba került volna, bizony nem lett volna eddig mit ennünk" - közölte Petri Oliver.
Az asszony férje az építőiparban dolgozott annak ellenére, hogy egy balesetben fél szemére megvakult. Amióta azonban két éve elvesztette állását, a házaspár egyedüli jövedelme a havi ezer eurós rokkantsági segély maradt, amelyből mintegy 850 eurót elvisz a jelzáloghitel törlesztése. Lányuk szintén munkanélküli, mintegy két órányi autóútra tőlük, Barcelonában él, de nem tudják meglátogatni, mert nincs pénzük benzinre.
"Most viszont fogalmunk sincs arról, hogy mit tegyünk" - jegyezte meg az asszony. Édesanyja ugyanis időközben meghalt.

Szemük láttán omlik össze gyermekeik élete

A szakértők szerint az idős spanyolokat nem csupán a válság pénzügyi következményei sújtják, attól is szenvednek, hogy szemük láttára omlik össze gyermekeik élete.
Antonio Martin elmondta, hogy jobb szemére megvakult, amikor 41 éves lánya, Antonia és annak kisbabája hazaköltözött hozzá, neki pedig súlyos vérnyomás-problémái támadtak. Az építővállalat, ahol lánya dolgozott, csődbe ment. "Azt mondtam neki, csak jöjjön, ez volt a természetes. De nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy tegnap még saját háza és munkahelye volt, mára meg nem maradt semmije. Ebbe betegedtem bele" - tárta fel az anya.

Azoknak sem könnyű, akik az idős szülőkre támaszkodnak. Antonia Martin újra abban az aprócska szobában él, amelyben felnőtt, kislányának bölcsője pedig a nagyszülők szobájában van, mert más hely nem akadt. Élelemre és ruházati cikkekre is a szülőktől kell pénzt kérnie. "Sokszor ugyanúgy hiába, mint amikor 12 éves voltam - jegyezte meg keserű nevetéssel a lapnak. - De legalább az én szüleim élnek. Sok embernek ez sem adatott meg..."