Vasárnap, július 11-én ünnepélyes keretek között leplezték le mellszobrát szeretett zeneiskolájában, amelyet nem csak művészként, pedagógusként, igazgatóként vezetett, hanem két kezével és lelkes segítőkkel együtt épített, bővített olyanná, hogy több száz diák ismerhesse és szerethesse meg benne a muzsika varázsos világát.

Minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő… Karcsi bácsi mögött nagy szeretettel ott állt felesége, Irénke néni, Baranyai Irén gordonka-, szolfézstanár, aki maga derűs és szerény, de határozott egyéniségével házasságuk hosszú évei alatt mindenben támogatta és segítette Karcsi bácsit.

Reményi Károly Gúgyela Tamás szobrászművész által elkészített mellszobrának felavatását a családtagokon, az esztergomi kulturális élet képviselőin, egykori diákjain, a zeneszerető civileken kívül megtisztelte jelenlétével Dr. Beer Miklós püspök, Hernádi Ádám Esztergom polgármestere, Erős Gábor alpolgármester és Dr. Völner Pál országgyűlési képviselő, államtitkár is.

A szobor felállítására még hónapokkal ezelőtt indított gyűjtést a zeneiskola, a család és a barátok. Hozzávetőleg négy hónap alatt összegyűlt a megvalósuláshoz szükséges összeg és sor kerülhetett Karcsi bácsi 80. születésnapja előtt 2 nappal az ünnepélyes felavatására is.

A Balassa Bálint Vegyeskar által előadott kórusművek között először Sárosi Attila emlékezett Reményi Károlyra, aki gyermekkora, majd gimnazista kora óta még intenzívebben, negyven esztendőn át jelen volt az életében.

Elmondta, hogy Karcsi bácsira sokadmagával együtt példaképként tekintett, mert pozitív életszemlélete, pedagógusi nagysága, humora, embersége és mély istenhite - mely egész lényét áthatotta - maradandó nyomot hagyott nem csak az ő, hanem sokak életében is.

Sárosi Attila hálát adott a maga és a közösség nevében Reményi Károly zenei és épített életművéért. Az épített életműről elmondta, hogy az esztergomi Zeneiskolát nem csak megálmodta, hanem két kezével, segítőkkel fel is építette. Kiemelte, hogy Karcsi bácsi jellemének meghatározó vonása volt a hite, és erős magyarságtudata. Ez utóbbinak köszönhető, - tette hozzá – hogy az ország első templomában, az esztergomi bazilikában október 6-án Requiem szól, az egyedül Reményi Károlynak köszönhető.

Ezt követően Durzák Anna szavalta el Szentgály Kata gyönyörű és megható versét az Örvendező zsoltárt.

Dr. Beer Miklós püspök elmondta, hogy a Jóisten időnként váratlan ajándékokat ad, egy ilyen ajándék volt a Reményi Károllyal való találkozás is.

Még pilismaróti plébánosként ismerte meg Karcsi bácsit, akivel hamar megtalálták a közös hangot és váltak barátokká, amely barátság a püspök úr Esztergomba rendelése után még intenzívebb lett és ahogy püspök atya mondta köszönettel tartozik azért, hogy ismerhette, és többekkel együtt a közelében lehetett.

Dr. Völner Pál beszédében kiemelte, hogy Reményi Károlyt, aki igazi közösségteremtő ember volt Esztergomban senkinek nem kell bemutatni, a mellszobra alatti írás nélkül is mindenki tudja, hogy kit ábrázol.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy Reményi Károlynak soha nem a díjak voltak a fontosak, amelyekből szép számmal kapott, hanem az értékek átadása, a derű és a munka. Karcsi bácsi is a közösségért dolgozott, mint sokan mások is a teremben hangsúlyozta Völner Pál, mert a közösség élteti az embert és az igazán fontos dolgok mind a közösség előtt és miattuk, általuk történnek.

Hernádi Ádám polgármester megemlékező és méltató beszédében elmondta, hogy Reményi Károly Pro Urbe-díjas karnagyra, zenetanárra, igazgatóra, városunk egyik meghatározó alakjára, aki a nyolcvanadik születésnapját már nem élhette meg, úgy emlékezünk, hogy bár nincs közöttünk, mégis mégis velünk van, mert a szelleme itt van, emlékezünk rá.

Városunk polgármestere kiemelte, hogy Karcsi bácsi egész életével, munkásságával a közösséget szolgálta mindvégig hű maradt a hitéhez, a családjához, a tanítványaihoz, a zeneiskolához, Esztergomhoz. Odaadó tevékenysége által nemzedékeket tanított meg az igazi emberi értékek fontosságára, élete és munkássága példaképpé tette, akit Esztergom és az őt ismerők soha nem felejtenek el.
Hernádi Ádám beszéde után városunk polgármestere és Reményi Károly fiatalabb fia, Reményi János közösen leplezték le Karcsi bácsi mellszobrát a zeneiskola nagytermében.

Az ünnepi szoboravatás Reményi János megemlékezésével, beszédével zárult, aki elmondta, hogy fura érzés az édesapjáról Karcsi bácsiként beszélni, ám mivel az előtte szólók ekként tettek, ő sem tesz másként. Elmondta, hogy édesapja halála után, a nagybátyja Reményi Ferenc kereste meg a családot azzal, hogy szoborral emlékezzenek meg Reményi Károlyról és ez az ötlet hihetetlenül hamar megvalósulhatott hála a sok támogatónak.

Reményi János fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a Gúgyela Tamás által készített alkotás nemcsak Karcsi bácsinak állít méltó emléket, hanem egy mára letűnni, vagy talán csak átalakulni látszó korszellemnek, pezsgő esztergomi kulturális életnek és lüktetésnek, amelynek az édesapja az egyik utolsó mozgatórugója volt.

Kiemelte, hogy Reményi Károly hatása megkerülhetetlen, nem csak az esztergomi kulturális és zenei életben, hanem országos, sőt nemzetközi szinten is. Olyannyira, hogy még a milanói Scala gyermekkórusának a vezetésére is felkérték. Ám ezt rövid gondolkodás után visszautasította, mert a HÁZ, a zeneiskola még nem állt, nem készült el és ő ezt sem akarta félbehagyni, mint ahogyan semmit sem hagyott félre életében.

„És mit érezhet ebből Esztergom? Elég, ha csak körülnézünk itt a teremben. 1982-ben szinte a semmiből, de mégis komoly forrásból, az isteni gondviselésbe vetett végtelen hitéből gazdálkodva hajmeresztő vállalkozásba kezdett. Egy olyan vállalkozásba, amelynek még ő sem látta a végét, és amelyre Franco Zeffirelli, Napfivér, Holdnővér c. filmje ösztökélte. Nekiállt saját erőből, feláldozva szabadidejét, hétvégéit, magánéletét, diákok és szülők lelkes segítségével kibővíteni a zeneiskola épületét.

Bár az élet a nyolcvanas években a családunkban szinte kizárólag a zeneiskola építése körül mozgott, ennek a vállalkozásnak volt köszönhető az is, hogy mi, a gyerekei a Bach korálok és amellett, hogy az összhangzattanban a szeptimakkord mire oldódik; megtanulhattuk a falazómalter és a vakolóhabarcs keverési arányai közti különbséget, vagy éppen azt, hogy hogyan kell kötni az alternatív villanykapcsolót. Nem véletlen, hogy amikor a bátyámat 5-6 évesen megkérdezték, hogy mivel foglalkoznak a szülei, csak annyit válaszolt, hogy „az apukám karmester és villanyszerelő.”

És ebből a vállalkozásból a kilencvenes évekre egy teljesen új épület született, városunk kulturális életének egyik központja és építészetileg is üde színfoltja. A mi zeneiskolánk, mindannyiunk ZENEISKOLÁJA.

Reményi János elmondta, hogy édesapja emellett komoly szakmai munkát végzett és rangos elismeréseket kapott. Dirigálta a Balassa Kórust, a Városi Szimfónikus Zenekart, és hetente kétszer a pestszentlőrinci Szent Margit Plébániatemplom kórusát is. Reményi Károly egy kis Baranya megyei településről, Almamellékről indult útnak, előbb a pécsi zeneiskolába, majd Miskolcon, Budapesten és Olaszországon át eljutott Esztergomba, ahol meghódította a világot. „ Ami világunkat mindenképpen.” – fogalmazott Reményi János.

Végül hozzáfűzte, hogy a szobor hűen tükrözi azt az igényességet, lelkesedést és alázatot, amely őt egész életében jellemezte. Aki egyszerre volt karnagy, igazgató, pedagógus, családapa, mentor, kubikus, rakodómunkás, kőművessegéd vagy víz és villanyszerelő egy személyben.
Amikor a milanói Scala esete szóba került – mesélte Reményi János- és rákérdeztek, hogy miért nem vállalta a feladatot csak annyit válaszolt: „… Fiam, a Hazának minden trógerre szüksége van!”