Triptichon

A nyolcvanéves Prokopp Máriának

1. kép

szólalnak a kövek
lényegük nem változik
tartják a kort évezredet
fölér hangjuk a csillagokig

mi átfénylik testükön
boltozatok egymásba
hajló Corpusa

szenved a föld
világok szívét
átvérzi a Szépség

fényben-arányban
a végtelenség
üdvöt munkáló szava

2. kép

mélyült színvalóság
templomi szentély
egyszerűségében mit
feltár a freskó

kőhöz tartozó könny
az érzés. nem mondhatod
minden mulandó

3. kép

amit keresztjellel
címkéz a rendelés
benső látásával
alkot a művész

járva a tájakat
haza-szentélyekben
keresi a választ

miért a Szépség
remegő alázat
miért a Mű ha
annyi már a kétség

Tóth Sándor, 2018.