Van még izomláz?
E.P: Van, de rég játszottunk már egy nap ennyi mérkőzést és valljuk meg, mi sem leszünk már fiatalabbak. Szerencsénk volt a hétvégével, ragyogó időjárás mellett eljöttek barátaink Nyergesújfaluról, komplett csapattal érkezett Oroszlány is, mi pedig az NB II-es csapattal álltunk ki. De aminek a legjobban örültünk, hogy ismét ezen a pályán játszottak a „nagy öregek”, Őry Istvánnal és Balogh Imrével az élen – mégpedig milyen jól! Technikai tudásuk semmit nem kopott, talán egy kicsit lassabban érnek már oda, ahogy ők mondták, megfontoltabbak. A mérkőzések jó hangulatban teltek és bár számoltuk a pontokat, a lényeg az volt: legyen ez egy kosárünnep a megújult Erzsébet parki pályán.

Nyertes csapat?
S.V: Itt ezen a napon mindenki nyert! Elsősorban egy szép új pályát, de rég nem látott barátok beszélgethettek ismét egy jót (sokszor a meccsek alatt…), családok tagjai, feleségek, gyerekek játszhattak a pálya körül, sétáltak a parkban. Ha jól tudom rossz házigazdaként mi, az EKKE nagycsapata nyertük meg ezt a tornát. De nyert a kosárlabda, mert a csapatok tagjai szerencsére a civil pályán is megállják a helyüket és mi mindig hűek leszünk szeretett sportágunkhoz, mecénásként a kosársport mellett állunk.

Hogyan jött az ötlet a pálya felújítására?
S.V: A pálya már teljesen alkalmatlanná vált a sportolásra. Az aszfalt felpúposodott, a palánkok töredezettek voltak, gyűrű talán csak az egyik oldalon volt. Rendszeresen a pálya mellett elhaladó biciklis úton futottam és a szívem szakadt meg, hogy gyerekkorom egyik legkedvesebb helye ilyen állapotban van! Anno ez valóban a streetball, az utcai kosárlabda központja volt, egy nyár alatt volt, hogy két cipőt is elkoptattunk itt. Nagy csatákban edződtünk, lestük el, hogy cseleznek, mozognak a jobbak, idősebbek. De mindenki barát volt, ennek tanújeleként félsötétben bicikliztünk el a Kis-Duna parti büféhez és ittuk meg az almafröccsünket. Szüleink nem aggódtak, tudták, hogy vigyázunk egymásra. Boldogok voltunk! És ez a hely amortizálódott le, így megfogadtam, hogy ha tehetem, segítem a pálya felújítását. Most új aszfaltréteg került a régi helyére, új, időjárásálló palánkok és gyűrűk lettek kihelyezve.

Valóban gyönyörű lett a pálya. Ha jól értem, akkor bárki szabadon látogathatja?
S.V: Természetesen, hiszen az Erzsébet park is közpark a Duna és a Vároldal között. Amíg jó idő van, mi is rendszeresen itt tartjuk edzéseinket, de ha jól tudom, a közeli iskola testnevelői is szemet vettek már a helyre – mindennapos testnevelés órák helyszíne lesz a pálya. Azt kívánom, bárcsak ismét 15-20 fő játszana ezen a helyen! Erre minden esély megvan, még Párkányból is rendszeresen átjönnek egy jó kis esti kosarazásra. Ilyenkor mutatkozik meg sport igazi ereje, határokon nyúlik át és köt össze embereket. Jó ezt látni és örülök, hogy egyre többen vannak.

Edzéseket is tartotok itt, vagy csak szabadidős, önszerveződő kosarazás zajlik a pályán?

E.P: Amíg jó idő van, a junior és felnőtt csapat edzései itt lesznek, de fokozatosan megyünk be a terembe, hiszen kezdődik a bajnokság. Idén elindítjuk a gyerek korosztály edzéseit is, emellett van serdülő, kadet és junior korosztályos csapatunk is.

Gondolom az EKKE utánpótlásképzése is a megújult TAO (Társasági Adó Törvény lehetőséget teremt a cégeknek arra, hogy adókedvezményért látványsportokat támogassanak) rendszernek köszönhető.

E.P: Ez így van, ezen támogatás nélkül nem lenne utánpótlás korú csapatunk. Igazából egy nagyon régóta dédelgetett álmunk vált valóra akkor, mikor Szánthó Gellért vezetőedző 3 éve az első edzést megtartotta a kicsiknek. A felnőtt csapat 35-36 éves játékosai, az egyesület vezetői ott ültek azon az edzésen a lelátón és azt mondtuk egymásnak: ezért érdemes dolgozni! Az esztergomi kosárlabda komoly hagyományokkal rendelkezik, ez minket is kötelez. Mi mindannyian nagyon sokat kaptunk ettől a játéktól, az értékeket meg kell őrizni és tovább kell adni a következő generációnak. Úgy véltük, amint egy kis esély van arra, hogy elinduljon a fiatalok képzése, azonnal megtesszük ezt a lépést. Mindenekelőtt újraszerveztük az egyesület struktúráját, megújult a vezetőség. Segítségünkre volt, hogy a sport stratégiai ágazattá vált, kedvezően átalakították a társasági adózásról szóló törvényt. Három évvel ezelőtt elindultunk az úton, de a prognózis jónak mondható: szép számmal vannak tehetséges gyerekek, edzőink elhivatottak, és ne feledkezzünk meg támogatóinkról sem, mert nélkülük még mindig egy helyben topognánk.

Van esetleg saját csarnokot is?
E.P: Nem és ez bizony kulcskérdés kezd lenni. Induláskor minden csapat edzése a Dobó Katalin Gimnázium csarnokában volt, ideális helyszín, de sajnos kevés az óramennyiség, amelyet anno sikerült lefoglalnunk. A tavaly elindított serdülő, illetve az idén induló gyerek korosztály edzései a Mindszenthy Általános Iskolában vannak, szerencsére jók a kapcsolataink az iskolában dolgozó testnevelőkkel, igazgatókkal. Nem kell mondanom, hogy mennyire megkönnyítené a helyzetünket, ha lenne egy állandó, a mindenkori szabályoknak teljes mértékben megfelelő csarnok, ahová minden edzésünket, meccseinket szervezhetnénk. Jelenleg sem panaszkodunk, mivel megoldottnak látszanak a létesítményproblémáink.

Minden csapattal indultok valamilyen bajnokságban?
E.P: Természetesen, hiszen kell a fiataloknak a mérkőzés-láz, a megmérettetés. Fiataljaink számára jelenleg a Pest Megyei Kosárlabda Szövetség által rendezett a megyei bajnokságokon való részvétel a legmegfelelőbb, de szeretnénk erősíteni a Komárom-Esztergom Megyei Szövetség által rendezett bajnokságot is, mert az is fontos számunkra hogy a jövőben esetleg esztergomi fordulókat is tudjunk rendezni, melyeken környékbeli csapatok szintén részt vehetnének. A pontos szakmai programot edzői stábunk (Szánthó Gellért, Hartman János, Berecz Zoltán, Kuti Zoltán, Torma Szabolcs) állítja össze, a véglegesítés most zajlik. Várjuk a szövetség visszaigazolását indulási szándékunkról is, a végső versenykiírásokat. Amint megvannak az időpontok, az egyesület honlapján (www.esztergomikosarlabda.hu) illetve Facebook oldalunkon meghirdetjük azokat. Az már biztos, hogy miképpen eddig is, minden hazai meccsünk ingyenesen látogatható lesz. A hazai NB II-es és a korosztályos megyei mérkőzések a Dobó Katalin Gimnázium csarnokában zajlanak majd le. Tavaly felújítottuk az eredményjelző táblát és időmérő berendezést, valóban jó körülmények között szoríthatnak nekünk a szurkolók! Az már most biztos, hogy szeptember 22-én az NB II-es csapatunk fog játszani a BKG csapatával a Hepp Kupa első fordulójában 19.00-ás kezdéssel a Dobó Katalin Gimnáziumban.

Tervek a jövőre nézve?
E.P: A pályán egyértelmű, győzni minden mérkőzésen. A játékosok képzése kiváló kezekben van, az edzői team nagy szakértelemmel irányítja a munkát. A utánpótlás bajnokságok is hamarosan elindulnak, csapataink a hétvégéken folyamatosan játszanak, hol itthon, hol idegenben. Reméljük, hogy egyre többen kijönnek a meccsekre és kialakul egy olyan közösség, amely érti és szereti a kosárlabdát.

A felnőtt csapat tagjai rutinos, jó játékosok, itt a pillanatnyi forma dönti el, mi lesz az adott meccs vége. Rózsa Ádám, Tuschinger Péter, Sasvári Viktor, Horváth Milán bármikor képes arra, hogy 20 pont felett dobjon egy-egy meccsen, ők azok, akik a pontjaink nagy részét szerzik. Tavaly egyszer-egyszer egész könnyedén megvertük a későbbi dobogós helyezetteket, viszont szenvedtünk és kikaptunk a nálunk nem jobb csapatoktól. Bízok abban is, hogy a tavalyi sérüléshullám idén elkerüli a csapatot és így reálisan az első nyolcban szeretnénk végezni a felnőtt bajnokságban. Jó lenne, ha stabilan sikerülne hozni a megnyerhető meccseket és néha elkapnánk a nálunk jobb játékerőt képviselő csapatokat. Sebők Bence (aki a tavalyi év nagy felfedezettje és meghatározó játékossá nőtte ki magát mind a junior mind a felnőtt bajnokságban) mellett számítunk még azon juniorkorú játékosokra, akik idén a felnőtt bajnokságban is lehetőséget kapnak.

Ha ki kell emelnem, mi a legfőbb célunk, azt mondom: 5 év múlva beszélgessünk úgy az esztergomi kosárlabdáról, mint a hazai utánpótlás-bázis egyik ékkövéről, ahonnan tehetségek sokasága áramlik a nagy kosárcsapatokhoz.

S.V: Mecénásként továbbra is támogatni fogom a csapatot, ez nem lehet kérdés. Játékosként a lehető legjobb játékkal segíteni a srácokat, de mint apuka, más álmaim is vannak. Jó lenne, ha sok-sok év múlva, a még óvodás fiam péntek este így hívna fel: „apa, most játszottunk 3 és fél órát az Erzsébet parkban, találkozunk a szokott helyen és bedobunk egy almafröccsöt?”