hogy melyik irányba érdemes elindulni, mivel teszünk igazán jót a gyermekünknek. Sokan ösztönösen nyúlnak azok felé az irányzatok felé, amik kicsit lassítanak a megszokott tempóhoz képest – talán, mert maguk is érzik, hogy túlpörgünk a mindennapokban, és ez a gyerekeinkkel sincs másképp.

Túl sok az inger, kevés az önállóság

Ha megnézzük a mai játékkínálatot, azt láthatjuk, hogy a gyártók minél több ingert igyekeznek biztosítani a gyerekeknek. A törekvés érthető: foglalja le magát egy-egy játékkal a lehető legtovább. Csakhogy a harsány, képet és hangot adó játékok sokszor túlpörgetik, túlstimulálják a gyerkőcöt, ugyanakkor tanulni ezektől viszonylag keveset tudnak.

A Montessori játékok egészen mások: itt a cél az, hogy viszonylag egyszerű, alap játékokon keresztül a gyerekek maguk tapasztaljanak ki összefüggéseket, miközben fejlődnek, ügyesednek. Mindenki a saját ütemében, a Montessori egyik komoly alapelve ugyanis, hogy a gyerekeket nem kell egymáshoz méricskélni, hiszen nem egyformák. Ezekkel a játékokkal a saját ütemükben fejlődhetnek.

Nem kell a plusz

Ha Montessori játékot akarunk találni, nem kell nagy dolgokra gondolni: ilyen lehet egy egyszerű, fa formabedobó, ami nem zenél, nem villog, nincs semmilyen fényjáték, csak formabedobó. A gyerek figyelmét nem vonja el semmi, arra koncentrál, amire „kell” neki: azaz, hogy a formát beillessze a helyére. Persze ezek a játékok is szépek, színesek, sőt, többfunkciósak is lehetnek, a lényeg, hogy fölösleges plusz inger nincs.

A legismertebb ilyen jellegű játék a Montessori torony. Felnőttként igen egyszerű: színes elemeket megfelelő sorrendben kell egymásra rakni. A gyerekeknél ugyanakkor ez komoly munka: rá kell húzni a rúdra a középen lyukas elemet, ami összehangolt mozgást igényel, továbbá át kell látnia a folyamatban a logikát, hogy sikerüljön jól elvégeznie. Ezzel az egyszerűnek tűnő játékkal is rengeteg fontos képességre tesz szert!

És éppen ez a Montessori lényege: egyszerű, nem túlstimuláló játékok, amik folyamatosan fejlesztenek.